Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Kontra Attila: „S ő harmadnap föltámadott” (A feltámadás hite Pilinszky János publicisztikájában)
117 A Pilinszky-szövegben Simone Weil – aki még Varillonnál is tovább megy ennek a kérdésnek az elemzésében – azon gondolatának hatása érhető tetten, amelyben a hétköznapi értelemben vett csodát és a csoda elmaradásának tényét mint Jézus küldetésének alacsonyabb és magasabb rendű formáit veti össze: „Amikor Krisztus meggyógyította a nyomorékokat, föltámasztotta a hol takat stb., küldetésének alázatos, emberi, szinte alacsonyrendű részét teljesítette. A természetfeletti részét: amikor vérrel verítékezett, amikor hiába vágyódott az emberek vigaszára, hiába könyörgött kíméletért, amikor úgy érezte, hogy Isten elhagyta őt.”42 Látható, hogy a harmadik szinten lévő „ellen-csoda” Pilinszky logikája szerint kizárólag a hitaktusban nyilvánulhat meg. A feltámadás éppen ezért nem egyszerűen bizonyosságteremtő csoda, hanem inkább hitre ösztönző jelek sorozata. Vonatkozik ez elsősorban a Feltámadott megjelenéseire, amint azt a Tamás, a kételkedő című írásának mondatai is példázzák: „Figyeljük csak: Jézus Tamás kételyére nem közvetlenül felel. Sebesült oldalát nyújtja a feltámadásban kétkedőnek: szenvedése, szeretete, áldozata realitásával válaszol. Mint ahogy a világot is halálig való szeretetével kívánta meggyőzni. Mert hol az a kétkedő szív, mely a szeretetből érte vállalt szenvedés és halál ténye elől kitérne? Igen, csakis ennek a halálos sebnek a mélyén érinthette meg Tamás – s érinthetjük csak meg valamennyien – kételyeinken túl a Szeretet örökkévalóságát.”43 A tanulmány végén (mintegy az eddigiek összegzéseként) egyetlen cikket szeretnék idézni, amely a húsvéti esemény megvilágításán keresztül vet fényt az egyéni eszkatológiában tárgyalt események lényegi alapjára. A Katolikus szemmel (XVIII.) című szövegről van szó, melynek kiindu lópontja a feltámadás történetisége: „Úgy tanultuk, hogy hitünk egyik legfőbb bizonyítéka Jézus halottaiból való föltámadása. Ez a bizonyíték azonban véghetetlenül intim, s mintha eleve csak a szeretet szintjén válna nyilvánvalóvá. Történetileg a legkülsőségesebbnek kellene lennie, s ehelyett Jézus legbensőségesebb, legrejtettebb, s talán leginkább a személyes fölismeréshez, a személy szerint való szeretethez kötött csodája.”44 A feltámadás ugyanis nem csupán történelmi tény, hanem egyben a hit körébe tartozó esemény. Pontosabban olyan esemény a hit számára, amely történelmi tényt tartalmaz. Ami történelmi benne, az az apostolok tanúságtétele, akik azt állították, hogy Jézust halála után élve látták.45 Mivel ez Pilinszky szerint csak 42 Weil, Simone, Kegyelem és nehézkedés , Pilinszky János fordításai, Vigilia, Bp., 1994, 142. 43 Pilinszky János, Tamás, a kételkedő , Új Ember, 1961. december 24. = P. J., Publicisztikai írások , 206. 44 Pilinszky János, Katolikus szemmel (XVIII.) , Új Ember, 1968. április 14. = P. J., Publicisztikai írások , 551. 45 A kereszténység egyedülálló voltáról való meggyőződés alapja az a hit, hogy Jézus feltámadása tény. Jézus Krisztuson (aki meghalt, feltámadt, megjelent az apostoloknak, és akinek a sírja üres volt) alapul a keresztények meggyőződése, hogy amit hisznek, az Isten végső s felül nem múlható kinyilatkoztatása. A feltámadás olyasvalami, aminek tényként való állítása példátlan a vallások történetében. Nem mintha nem lennének mitológiák, amelyekben előfordulnak hasonló állítások, de mint történelmi tényt senki, egyetlen más vallás sem állítja. Az üdvösség, az isteni kinyilatkoztatás csúcsa
