Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Kontra Attila: „S ő harmadnap föltámadott” (A feltámadás hite Pilinszky János publicisztikájában)
111 halál az Élet tökéletes kifejezése. A testében született életenergia Krisztus minden egyes tettével valódi szabadságot hordozó aktusokba ment át, azaz átalakult szeretet-energiává vagy (ami ugyanaz) önként vállalt halál-energiává.14 Ha elfogad juk ezt a gondolatmenetet, akkor a „megtagadott életerő” Pilinszkynél sem jelent mást, mint önként vállalt halált, áldozatot, az („egyszerűen”) elszenvedett halál ellentétét. A feltámadás világába pedig csak az önkéntes halál gyanánt elfogadott áldozat vezethet el. Pilinszky három nappal később újabb levelet küldött édesanyjának, amelyben leszögezte, hogy – amennyiben a Válasz a verset elfogadja – a korrektúrában meg kell változtatni az interpunkciót. Az utolsó sor végén felkiáltójel állt az első változat szerint. Ez az utolsó előtti sor végére került,15 mégpedig azért, mert a költő meglátása szerint „másként túl kiabáló lenne”.16 A feltámadásról szóló pub licisztikai írásai többségében is a Krisztus-esemény e mindennek értelmet adó, végső csodájának csendes voltát hangsúlyozza. Az erre vonatkozó szövegeket két csoportra fogom osztani. Az elsőben a feltámadás intimitását, a másodikban a feltámadást mint „ellen-csodát” igyekszem megragadni. A vizsgálatot rögtön egy kései szöveggel érdemes kezdeni, melyben Pilinszky expressis verbis vall a feltámadásban való személyes hitéről: „Valaki egyszer meg kérdezte tőlem, hogy hiszek-e Jézus föltámadásában, s ha igen, miért? Mert olyan csendes volt – csúszott ki a számon önkéntelenül, de valójában ma sem tudnék ennél hitelesebben válaszolni. A föltámadás számomra épp csendességében – isteni. Olyan, mint a teremtés hajnala, s azóta is a hajnalok: a csírázás, születés és a fogantatás fokozhatatlan erejű intimitása, bensőségessége jellemzi. Tökéletes természetességében így csodálatos, igaz és reális! Ezért nincs rá egyéb, nem is lehet rá más válaszunk, mint az, hogy valóban föltámadott.”17 Szávai Dorottya Pilinszky János költészete és az ima teológiája című tanulmá nyában rámutat a csönd teológiai szempontú rétegzettségére. Megállapítja, hogy „a csönd egyfelől a kontempláció, az imát megelőző kiüresedés csöndje; másfelől a kimondhatatlan, a szakrális csöndje; harmadrészt Isten hallgatásának, másképp az ember Istentől való elhagyatottságának csöndje. [...] A misztikusok jellegzetes dichotómiája: az imát előkészítő kiüresedő csönd és az Isten hallgatásából születő szorongató csönd kettőssége Pilinszky Isten- és létélményének is folytonosan visszatérő paradoxona.”18 A feltámadás esetében a megjelölt három szempont közül a 14 Vö. Varillon, F ranҫois, SJ, A hit öröme az élet öröme . Konferenciabeszédek a keresztény hit főbb kérdéseiről , ford. Kaposiné Eckhardt Ilona, Márton Áron, Bp., 2001, 180–181. 15 Végül pedig teljesen elmaradt, és a felkiáltójelet pontra cserélte. 16 Vö. Pilinszky János, Pilinszky Jánosnénak , Róma, 1948. január 11–12. = P. J. összegyűjtött levelei , 34. 17 Pilinszky János, Az isteni dramaturgiáról , Új Ember, 1977. április 24. = P. J., Publicisztikai írások , szerk., jegyz., mutatók, utószó Hafner Zoltán, Osiris, Bp., 1999, 765. 18 Szávai Dorottya, Pilinszky János költészete és az ima teológiája = „Merre, hogyan?”. Tanulmányok Pilinszky Jánosról, 60.
