Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Kontra Attila: „S ő harmadnap föltámadott” (A feltámadás hite Pilinszky János publicisztikájában)
109 illetve a rejtetten már itt felbukkanó, oly fontos jobb latormotívumra.) Ennyiben a feltámadás emberi eseményéről mint nullpontról, egy kiüresedésről »szól« a kötet, s interpretációnkat nem csupán a könyv- és a verscím »csábítása« vezeti. A feltámadás ész szerint abszurd ténye a szenvedésben alámerülő misztikus megismerés és a személyiség feloldódásának háromnap-élményében válhat csupán újra – így persze kimondhatatlan – tapasztalattá. A Harmadnapon tisztán a költészet közegében és minden »irányzatosság« nélkül az Írások érintette alászállás-misztérium útját követi.” 5 Jelenits István szerint a Harmadnapon nemcsak címében, hanem felépítésében is húsvéti kötet. Amint a húsvét nem változtatta meg a világot, fényében nem vált puszta emlékké a nagypéntek,6 általa mégis minden új értelmet kapott, úgy ren deződik el Pilinszky egész életműve aköré a tengely köré, amelyet a nagypéntek keresztje és a Bárány húsvéti kiáltása jelöl ki.7 Jelenits egy másik alkalommal a kötet két versének ( Ravensbrücki passió , Harmadnapon ) strukturális kapcsolatára hívja fel a figyelmet. A később nyomtatott formában is megjelent előadásában kifejti, hogy tudomása szerint a költő sosem adta ki vagy mondta el ezt a két verset egymás nélkül. Amennyire mélyen összetartozik Krisztus szenvedése és feltámadása, annyira mélyen tartozik össze az ő költészetében ez a két vers is. A második szükségszerű folytatása az elsőnek. A ravensbrücki fogolynak a szenvedése és halála mögött Krisztus passiója rajzolódik ki, ami azt jelenti, hogy az ő sorsa is értelmet nyer Krisztus feltámadásában.8 A témával kapcsolatos publicisztikai írások elemzése előtt a kötet egy olyan versére szeretnék röviden kitérni, amely az első ciklusban épp olyan meghatározó szerepet tölt be, mint a másodikban a Harmadnapon . A Piéta című költemény ről van szó,9 amelynek külön érdekessége, hogy szokásától eltérően Pilinszky maga értelmezi, és dokumentálja keletkezési körülményeit négy, édesanyjának írt levelében. 1947. december 20-tól 1948. március 2-áig tartózkodott Pilinszky Rómában a Római Magyar Akadémia ösztöndíjával.10 Itt írta a verset, amelyet először Sárközi Mártának, a Válasz szerkesztőjének címzett.11 Két nappal később egy borítékban két levelet küldött egyszerre édesanyjának. Az elsőben egyebek mellett a vers elhelyezésével kapcsolatos kéréseit fogalmazta meg, a másodikban pedig magát a 5 U o. 74. 6 Vö. Jn 20,27–29. 7 Vö. Jelenits István, Költői pálya a szent és a profán metszésvonalán = „Merre, hogyan?”. Tanulmányok Pilinszky Jánosról, szerk. Tasi József, Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1997, 15–16. 8 Vö. Jelenits, Pilinszky János evangéliumi esztétikája = Senkiföldjén. In memoriam Pilinszky János , 226–229. 9 A kötet e két versének utolsó sora szinte szó szerint megegyezik, csak míg a Harmadnapon ban lati nul, addig a Piétá ban magyarul olvasható a Krisztus feltámadását megidéző mondat: „S ő harmadnap föltámadott.” Pilinszky János, Piéta , Válasz, 1948. február = P. J. összes versei , Osiris, Bp., 2001, 36. 10 Vö. Pilinszky János összegyűjtött levelei , szerk., jegyz., mutatók, utószó Hafner Zoltán, Osiris, Bp., 1997, 499. (24. levél 1. jegyzete) 11 Vö. Pilinszky János, Sárközi Mártának , 1948. január 6. = P. J. összegyűjtött levelei , 29–30.
