Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 4. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében I. (Simone Weil hatása Pilinszky János misztikafogalmára)

106 szet vallásos gyökere, alapja ennél sokkalta mélyebb fogantatású.”41 Az idézetből a vallásossághoz való kapcsolódás közvetett viszonya olvasható ki, amennyiben a közvetettség a vallásosságnak a költeményben nem explicit – nem tematikus – módon megjelenő jelenlétére utal.42 Ahogy a misztika elsősorban felebaráti szeretet, s csak másodlagosan, nem nyilvánvaló, de lényegénél fogva jelenvaló módon nyilvánul meg, úgy Pilinszky költészetének tematikájára vonatkozóan is ezt a közvetlen-közvetettséget várja el. Pilinszky verseinek tematikája – saját meglátása szerint – jellemzően „a világ peremére tapadó figyelem” tárgyait, a „leglényegtelenebb” dolgokat közvetíti.43 Strukturálisan ez párhuzamba állítható a weili felebaráti szeretet problematikájával. A felebaráti szeretet közvetlenül viszonyul tárgyaihoz, ame­lyek a szerencsétlenség fogalma kapcsán lényegtelenek, bizonyos értelemben percipiálhatatlanok, pontosabban figyelemre nem érdemes objektumok, ugyan­akkor közvetett módon mégis Istenre irányulnak. Pilinszky költői figyelmét – reflexiói szerint – a hétköznapi, a nem különleges tárgyakra irányítja. Úgy tűnik, Pilinszkynél a misztika és a költészet modellje, valamint a tematika kér­dése arra utal, hogy költészetében a tematikával való közvetlen kapcsolatnak a hátterében közvetett módon jelenik meg Isten. Vagyis a felebaráti szeretet és a költészet párhuzamba állítása a misztikus költészet problematikájához vezet, s felmerül annak kérdése, hogy a közvetlen-közvetettség vizsgálható-e Pilinszky verseiben. A Pilinszky-líra vizsgálata nem tartozik a tanulmány kérdésfelvetései közé. Épp ezért csak jelezni tudom kapcsolódó kérdéseimet. A közvetlen-közve­tettség körül kirajzolható misztikafogalom megragadható-e a költő lírájában? Értelmezhetjük-e a közvetlen-közvetettséget mint allegóriát? Értelmezhetjük-e ikonoknak a Pilinszky-verseket?44 A tárgyiasítás költői alakzata értelmezhető-e a közvetlen-közvetettség poétikai formájaként? Hogyan viszonyul a lírai én Pilinszky kései költészetében önmagához és a külsőhöz?45 A Nagyvárosi ikonok ­tól uralkodóvá váló privát nyelv és a szubjektív verstémák túlsúlyba kerülése hogyan viszonyul a weili problematikához? Valóban beszélhetünk-e esztéti­kai fordulatról a ’60-as évek második felétől, melyet az alábbi idézet fémjelez: 41 Egy lírikus naplójából , Publicisztika, 622. 42 Vö. egy a Weil-hatást megelőző idézettel: „A keresztény művészet nem mesteri ábrázolója kíván lenni hősének, hanem felebarátja, s nem szerencséje, hanem veresége óráiban akar legközelebb férkőzni hozzá. A klasszikus művészet maszkot visel, a keresztény meztelen, a klasszikus művész mester, a keresztény szamaritánus.” Tűnődés az „evangéliumi esztétikáról” , Publicisztika, 200. 43 Pilinszky János, Naplók, töredékek , szerk. Hafner Zoltán, Bp., Osiris, 1995, 69. 44 Vö. Mártonffy Marcell inspiráló mondatával: „Miképp az ikon nem képmás, hanem a szöveg sugallta kép, s feladata, hogy ablakot nyisson az érzékfeletti valóságra, úgy a szókép sem ábrázolja, hanem termékeny szabadságával jelzi és életműködésében hordozza a Logosz teremtő erejét, az »akkor majd« feltáruló titok ígéretét.” Martonffy Marcell, A költészet liturgiája, a liturgia költészete – Szempontok egy liturgikus poétika meggondolásához, In: Uő.: Folyamatos kezdet , Pécs, Jelenkor, 1999, 139. 45 A kérdés kidolgozásához nagyban hozzájárulhat Kálecz-Simon Orsolya disszertációja, mely a Pilinszky-líra elemzését a lírai szubjektum különböző viszonyaiban vizsgálta: Kálecz-Simon Orsolya, Egzisztencialista líra a közép-európai régióban, Pilinszky János és Slavko Mihalić költészetének komparatív elemzése, ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszék, Bp., 2015.

Next

/
Thumbnails
Contents