Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében I. (Simone Weil hatása Pilinszky János misztikafogalmára)
104 –, akkor nincs istenszeretet sem, mivel az istenszeretetnek csak közvetlen-közvetett tárgyai vannak. Ugyanakkor, ha létrejön a felebaráti szeretet, akkor az istenszeretet is megnyilvánul a világban, illetve istenszeretet csak akkor jön létre, ha közben a felebaráti szeretet is megvalósul. Mindeközben, ha a felebaráti szeretet megvalósul, az csak Isten szeretetének közreműködésével történhet, mivel az ember csak lemondásra képes, a felebarát felé forduló szeretet már Isten világ felé forduló szeretetét hordozza. Misztika, költészet és Weil Hogyan értelmezi Weil elmélete Pilinszky misztika és költészet azonosításáról elmélkedő modelljét? Érdemes újra idézni a költő megvilágításra szoruló mondatát: „mindkét mozgás egy és ugyanaz, ahogy az istenszeretet és a felebaráti szeretet is egy”. 36 Alapvető probléma, hogy vajon a lefelé szálló költészethez, illetve a felfelé szálló misztikához melyik szeretet kapcsolható. A párosítás kialakítását az egyéni jellemzők, vagyis a különbségek meghatározása teszi szükségessé. Weil megközelítésében az istenszeretet gyakorlásának módja a felebaráti szeretet, a felebaráti szeretet pedig hordozza az istenszeretetet. Amennyiben a misztikának azt az általános meghatározást adjuk, hogy nem más, mint a transzcendens bensőséges megtapasztalása, akkor párja nyilvánvalóan az istenszeretet, mivel nem a mód, hanem a cél foglalkoztatja (mire vonatkozik a szeretet). Így a felebaráti szeretetnek a költészet feleltethető meg. Így Weil értelmezésénél maradva – habár a fogalmak párosítása mellett igen kevés érv, sokkal inkább a megérzés vezeti a befogadót – a következő struktúrát kapjuk a misztika és a költészet összefonódása kapcsán: a költészet gyakorlása – vagyis a költői tevékenység – alapvetően misztikus, ahogy a felebaráti szeretet nem valósul meg az istenszeretet nélkül. Ugyanakkor, a misztika csak akkor lehet az, ami, ha költészetként valósul meg, ahogy az istenszeretet felebaráti szeretetként valósul meg. Valamint mind a misztika, mind a költészet csak akkor lehet az, ami, ha lemondás és várakozás jellemzi a külsővel szemben, s ily módon Isten szeretete jelenik meg általa. Habár Pilinszky a misztika és a költészet párhuzamba állításában nem nevezte meg céljaként, Isten szeretetének megjelenése a weili megközelítésben magyarázhatja Pilinszky modelljének azt a részletét, miszerint a létrán Isten halad lefelé (Vö.: a „teremtésben és a megtestesülésben alászálló Istenség útjának” ). 37 Weilnél mind az istenszeretet, mind a felebaráti szeretet Isten szereteteként valósul meg. Ennek megfelelően azért Isten halad lefelé a létrán (és nem az ember felfelé), mert Isten a szeretet ősképe, akinek a másikhoz való viszonyát utánozza az ember. A weili elmélet alapján misztika és költészet között nem lehet különbséget tenni. Sőt, a fogalmak egymáshoz rendeléséből adódó látszólagos különbségek a misztika és a költészet egységét erősítik. Amennyiben a misztika mint istenszeretet és a költészet, mint felebaráti szeretet kerül értelmezésre, a weili gondolatvilág 36 Egy lírikus naplójából , Publicisztika, 623. 37 Egy lírikus naplójából , Uo., 623.
