Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 4. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében I. (Simone Weil hatása Pilinszky János misztikafogalmára)

100 használt fogalmak – istenszeretet (l’amour de Dieu ), felebaráti szeretet ( l’amour du prochain) – vizsgálata képes megvilágítani Pilinszky misztika és költészet kapcso ­latát jellemző megjegyzését: „mindkét mozgás egy és ugyanaz, ahogy az istenszeretet és a felebaráti szeretet is egy”. 14 Az istenszeretet és a felebaráti szeretet a weili filozófiában Formes de l’amour implicite de Dieu című esszéjében Weil amellett érvel, hogy a felebarát az istenszeretet egyik közvetlen-közvetett tárgya. Az istenszeretet – vagyis az ember Istenre irányuló szeretete – Istenhez nem, mint szeretetének köz­vetlen tárgyához viszonyul, hiszen Weil szerint „Isten nem jelenvaló és sohasem volt az” számára, 15 hanem közvetlen tárgyakon keresztül, melyekben Isten közvetet ­ten van jelen. Eközben az ember alkalmassá válik arra, hogy Isten szeretetét jele­nítse meg a világban – ahogy Weil írja: „sorsa [...] az, hogy Isten szeretetévé váljék” . 16 A francia gondolkodó Isten közvetlen-közvetett szeretetének négyféle közvetlen tárgyát elemzi: az egyházi szertartásokat, a szépséget, a barátságot és a feleba­ráti szeretetet.17 A felebaráti szeretet – és a többi tárgy – azért lehet közvetett és ugyanakkor közvetlen viszonyban az istenszeretettel, mert konkrétan nem Istent veszik szeretetük tárgyaként (emiatt a közvetettség), mégis az ember szeretetteli cselekvésében (közvetlenség) és annak tárgyában – Jézus Krisztus egyik utolsó ítéletről szóló példabeszéde alapján18 – Isten van jelen (közvetett-közvetlenség). A közvetetett-közvetlenségben az ember a dologhoz való viszonyuláskor nem csak Istenhez , hanem Istennel közösen fordul (felebarát, barát, szépség, szertartás). Vagyis Weil úgy véli, az ember Istent nem szeretheti, hiszen nem konkrét, közvetlen módon van jelen számára. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az akarat alapvető mechanizmusának következménye, hogy a közvetlen tárgyakat sem képes szeretni. Ebből fakadóan Weil rendszerében az ember nem képes a szere­tetre. Arra van lehetősége, hogy inautentikus létezését belátva vágyjon és várjon Istenre, ily módon a szeretetcselekedet Isten kegyelméből jön létre, mely egyben istenszeretet, mivel a rászorulóban Isten van jelen. Következésképpen Weil sze ­rint az autentikus létben Isten önmagát szereti. Ennek az összefonódásnak a meg­világítására törekszem a következőkben. Először a közvetlen, felebaráti viszony weili megközelítését vázolom fel, majd a szeretet közvetettségének hátterében álló weili filozófiát és teológiát mutatom be. hogy a költőnek 1965-ben már bizonyosan megvolt Weil Attente de Dieu című kötete. A datálás a füzetben olvasható fogalmazványok alapján (11–21., 49–63.) alátámasztható. 14 Egy lírikus naplójából , Publicisztika, 623. 15 „Dieu n’est pas présent et ne l’a encore jamais été ” Simone Weil, Attente de Dieu , Paris, Fayard, 1966, 91. Az idézet Reisinger János fordításában olvasható. Ahol elrejlik az Isten, 105. 16 Ua. 17 Vö.: Ua. 18 „Mert éheztem, és ennem adtatok [...]. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor lát ­tunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna [...] A király így felel majd nekik: Bizony, mondom nék­tek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” Mt 25., 35–40. Weil idéz a szakaszból: Uo., 106.

Next

/
Thumbnails
Contents