Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Celler Kiss Tamás: a másik; törik (versek)
26 Celler Kiss Tamás a másik a dudás a mai napig dolgozik, olykor csak színleli, hogy ül. belélegzi, majd kifújja a levegőt. néha még most is dallamokkal álmodik, vissza tud emlékezni rájuk reggel. de kottát már rég nem ír. belélegzi, kifújja a levegőt. a dudás egy jól menő vállalkozásnál alkalmazott, hangszerekkel házal. zenészfeleségek kínálgatják kávéval és süteménnyel. komolyzenészek nappalijának levegőjét lélegzi be, és fújja ki az utcán. a dudás családos ember. énekel a gyerekeinek altatáskor. vasárnaponként célba lő az apósával: belélegez, lő, kifúj; belélegez, lő, kifúj. ha arra kérik, játsszon valamit, szabadkozik: nincs felhangolva a hangszer, de köszöni, elégedett az életével, és abból, amit ő csinált, már akkoriban se lehetett megélni. a dudás zenekritikus. a zenésztársadalomban mindenki a barátja. ha nem tetszik neki egy lemez, elszámol tízig, s nem ír róla. évente egyszer tehetségkutatóban zsűrizik. magában örül, hogy ellenben a többivel, neki volt lélekjelenléte, hogy időben abbahagyja. de rosszabb napjain még gondol a másik dudásra. képzeletben rányitja a csárda ajtaját, kikapja kezéből a hangszert és a másik fejéhez vágja: megtettem én is, amit meg kellett, pokolra mentem, gyakoroltam, gyakoroltam, pokolra mentem, nem voltam tehetségtelenebb se, egyszerűen így alakult.
