Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 4. szám - Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral

6

Középen alácsüngő papírgömb, hol világít, hol nem. Üvegcse, tej. Kanál, tányér, pohár. Dobozok. Püré. Sárgarépa, banán, borsó. Sírás. Nevetés. Szopás. Evés. Csuklás. Büfögtetés. Ringatás. Köhögés. Mosoly. Dal. Kakas. Négyszárnyú gyík. Fakocka. Képeskönyv.

A valószerűtlenség érzete hosszasan tart, mindaddig, amíg a hosszannak nincs megtapasztalható időtartama. Már. Még. Majd. A viszonyítás szerepe, értelme, ha körvonalazódik a mit és a mihez történő egybevetés. Ez ilyen, az pedig olyan. Anya. Apa. Kisebb, nagyobb, azonos. Színes, színtelen, piros, sárga, kék.

A kék, a váratlanul felcsillanó, gyorsan megjelenő és hamar tovatűnő szín, a maga után kiabálást és gázolajszagot hagyó szín minden színek legbaljósabbika. 18. (Microraptor)

Nagyjából tudom. KisAjaz mindent tud, állítja nemegyszer pápká a vendégeinek. A szárnya négy, csak kettőt sosem használ, égszínkék a tolla, amikor lenyel egy gyíkot, kővé válik. A Microraptor éjjel-nappal ott áll, mivel bírja az állást, Misa mellett. Misa az, aki kizárólag ülni képes. Áll a Microraptor, gumiból a lába és halhatatlan. Amikor igazi, úgy táplálkozik, hogy egészben, fejjel előre nyeli le a zsákmányát, egereket, madarakat, halakat és gyíkokat. A fogazata éles, nem tejfog, nem tud kihullni. Ennek a gyomrában, hiszen húsevő dinoszaurusz, egy gyík található, amikor lenyeli, megkövesedik tőle, így válnak örök éltűvé. A többi Microraptor egy ideig a Kaukázus hegyei között él, aztán kihalnak. A tolluk kékje ott marad az égen. Ezt, hogy megtalálják az ősrégészek, odaadják pápkának, mert pápkát ők is ismerik, tőle kapott az ajándék, mivel szeret tovább ajándékozni.

19. (Nagyjából hat)

A talán hatéves vagyok és az éppen hatéves lehetek felezőpontjában lehet – mondja együtt a jobb keze tenyerében meghúzódó szöveggel –, olyan eldöntetlen helyzetben, amikor nem tudható, kisfiú még vagy már nagyfiú. Nagyjából tudható, hogy hány éves vagyok, állítom. Nyilvánvaló bátorításból az utóbbit mondják, de kétségtelen, hogy nem úgy van. Nem szabad a felnőttekben megbízni, pláne, ha azok férfiak. Kivéve pápkában. Pápká azonban nem használja a nem szabad kifejezést, helyette azt mondja, tilos.

Mi akkor vagyunk együtt, de olyankor hosszan, ha utazunk. Hazajön, az ajtó nyitásából hallatszik, hogy indulunk, szól, ugrás! Az autóba. Misa, víz, ehető lepény, Jermával vitatkozik, pokróc kerül elő, aztán kettesével vesszük a lépcsőfokokat, a garázs ajtaja nyitva, megnézi a csomagtartót, a hátsó ülésre ültök, rám csatolja az övet, Misa mellettem, őt nem kell bekötni.

Beszél, sűrűn belenéz a visszapillantó tükörbe, ha gyakran is, de fürgén átsiklik rajtam a tekintete, az első ajtók oldaltükrét alig használja, vagy ha teszi, az nem érzékelhető. Közli, de nagyon katonásan hangzik, olyan helyre megyünk, mi, férfiak, amerre eddig együtt nem jártunk, alaposan figyeljem meg, merre haladunk. Hát északnak megyünk, ahol csillagok nincsenek. Amíg a városon át vezet, kizárólag nénik téblábolnak az utcán, át a belváros szélén, kifelé az oroszok lakta kolóniából, a keskeny, össze-