Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Surányi Dezső: A Duna–Tisza közi tanyák – pannóniai gyökerekkel?
98 Erdélyt. Igaz, a Kárpát-medence középső és északi területeit a rómaiak sosem hódították meg, mivel a barbárok sikeresen védelmezték szállásterületüket. Az 1. századtól a kelta lakosságot az Alföldön tehát a szarmaták, a Kárpát-medence északi hegyes területein pedig a nyugati germán törzsszövetséghez tartozó népek váltották fel. A behódolt szarmaták kisebb-nagyobb falvainak nyomát a régészek megtalálták a Tisza és mellékfolyói mentén. A rómaiak e népek ellen rendszeresen hadjáratokat folytattak, az elrejtett kincsek bizonyítják, hogy 260 körül a szarmaták az Alföld felől betörtek Pannóniába. A 2–3. század között a gótok és vandálok vették birtokukba a dák területeket Kárpátaljától Erdélyig. A 4. század végén ráadásul megjelentek az alánok, majd ugyancsak a hunok elől menekülve a vizigótok és keleti gótok a Balkánon s a Délvidéken. A 4–5. század fordulója a hunok időszaka az Alföldön, ami semmiképp sem kedvezett a korai népvándorlásig megmaradt pannóniai földművelési hagyományoknak, pláne nem a kelta cseresznye- és naspolyatermesztésnek – ami kelta hagyományokra épült. A rómaiak 409-ben átengedték Pannónia keleti felét a hunoknak, 433-ban pedig az egész Dunántúlt. Bár Attila hunjainak támadása súlyos következményekkel járt, 451-ben a catalaunumi csatában Aetius római hadvezér megállította a hun sereget. A Kárpát-medencén egy évszázadon keresztül a gótok, gepidák és longobárdok törzsei osztoztak. Végül 567-ben a kelet felől érkező lovas nomád avarok uralma mintegy 250 évig tartott. Az avarok állandó harcban álltak a Bizánci Birodalommal, és a Balkán nagy részén adót szedtek az ott élő népektől. Uralmukat a frankok törték meg, Nagy Károly legyőzte őket, és keresztény hitre tértek át. Megszervezte ő az avar őrgrófságot, az Alföld és Erdély viszont bolgár (bolgár szláv) fennhatóság alá került, talán innen ered az az elképzelés, hogy bolgár fejedelmi kincs lehetett a nagyszentmiklósi aranykincs (Erdélyi István elmélete). 825-ben Pribina fejedelem – Nyitra központtal – létrehozta az első Kárpátmedencei szláv államot; a morvák Kárpát-medencei hatalma I. Szvatopluk idején érte el csúcspontját. A magyarság korai földműves ismereteit a két világháború közötti történeti szemlélet a szlávokhoz kapcsolta, amit semmiképpen sem lehet teljesen elfogadni. Itt érdemes Anonymus krónikájára is utalni, amelyik a fehér ló mondájával s kövér legelőkkel kapcsolatban eléggé ismert történet (Anonymus Gestája, 16. fej.). A Duna–Tisza közi kövér legelők említése azonban III. Béla jegyzőjének talán a túlzása lehet, mivel a dunai homokon – réti öntéstalajok mozaikjainak eltemetésével – csak gyenge minőségű gyepek maradtak a 8–9. század táján. A tanya fogalma A tanya fogalma – valószínűleg sok kérdést vet fel az olvasóban. Legkorábban egy 1037-ből származó okmányban szerepel a neve, mégpedig a bakonybéli bencés apátság alapítólevelében: „liberam piscacione, que vulgo tana dicitur” – vagyis szabad halászóhely, amelyet tanának neveznek; más forrásokban thona (1240), tornya vagy tónya (1246, 1330). A Magyar Nyelv Történeti Értelmező Szótár a szláv szóként értelmezi: tônja (mély víz, mocsár, esetleg víztócsa), cseh tůň , tůně , touňe
