Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Fogarasi György: Az amerikai íróasztal (Törvény és mobilitás Kafka Amerika-regényében)
69 a vésés technicitása a múlttal, az egzotikummal, a déllel, avagy az „orienssel” társítódik (sok olvasó Ausztráliát sejti az utalások mögött), addig az Amerika-regényt valamiféle északi „okcidentalizmus” vagy jövőkép uralja. Ez a jövő azonban kísértő múlt is, egy új rabszolgatartás fenyegető lehetősége. Karl Rossmann „Negro” néven kerül az Oklahomai Színház kötelékébe . Ez a korábbi mun kahelyein ráragadt becenév, melyet elővigyázatosságból, valódi nevének elhallgatása mellett ad meg a felvételkor, a regény kéziratá ban még „Leo” volt. 14 Kafka talán egyik olvasmányának, Arthur Holitscher 1912-es élménybeszámolójának hatására változtatta meg „Negro”-ra. Holitscher „A néger” című fejezetben külön is foglalkozik a feketék súlyos helyzetével, és kritikus-szarkasztikus kommentárral igyekszik ellenpontozni előítéletes társadalmi megítélésüket. „Oklahamai idill” (Idyll aus Oklahama ) képaláírással közöl például egy akkortájt szokványosnak mondható fot ót, melyen fehér férfiak pózolnak büszkén egy felakasztott fekete férfi mellett. 15 A feketék gyakori meglincseléséről szólva jegyzi meg ugyanitt Holitscher, hogy az ilyen atrocitásokról szóló beszámolók az amerikai napilapokban legtöbbször csak „a festői utáni hajszából” (Jagd nach dem Pittoresken ) táplálkoznak, és minden kommentár nélkül tudósítanak az önbíráskodásokról és egyéb feketékkel szembeni erőszaktételekről. Másutt megjegyzi, hogy a feketék, miközben elkeseredett ellenségei a bevándorlóknak (akikben konkurenciát, versenytársat látnak), együttérzéssel viseltetnek a zsidóság iránt, akikkel sorsközösségben látják a maguk szegregált, gettóba kényszerített é letét. 16 Korábban, amikor a regény liftes fiúként ábrá zolta Karlt, burkoltan már utalt „néger” voltára. Ezt a munkakört Holitscher könyve több ízben is jellegzetesen feketék, diákok vagy nyomorékok által betöltött állásként említi. Karl a színházi felvételkor diákként mutatkozik be, „európai középiskolásnak” mondja magát, ami – szinte a „négerrel” szinonim módon – akkora „gyalázat” (etwas so Schmähliches ), hogy a felvételi iroda munkatársa nem is ellenőrzi a kijelentés hitelességét, hiszen ilyen becsmérlő titulust úgysem hazudna senki magának (240; 311). Mivel pedig a regény elején szó esett már róla, hogy az amerikai egyetemek „összehasonlíthatatlanul jobbak” az európaiaknál (8; 11), nincs semmi új abban, ha ugyanez a hierarchia alacsonyabb szinten, a középiskoláknál is érvényesül, s ha mindezek nyomán Karlból végül csak „műszaki munkás” (technischer Arbeiter ) lesz (244; 317). A felvételt követően Karl sietve vonatra száll, mondhatni „sínre kerül” – a végső elrendezésnek abban a baljós kétértelműségében, amely egyszerre jelenti a biztos munkahelyet vagy megélhetést, és fenyeget azzal, hogy valamely beláthatatlan rendezőelvtől vezérelve, mint valami feladott küldemény, csak saját szörnyű végzete felé tart megint. Az a sietség, amely ezt az utolsó elindulást megelőzi, s amely nemcsak a plakát sürgetésében volt már jelen, de megannyi más késlekedő kafkai hősnek is sajátja, nemcsak a 20. század későbbi bevagonírozásait vetíti előre (az azokat körülvevő kétségbeesett kapkodást és iparosított szelekciót),17 de számos korábbi jelenetben úgyszintén, és megjeleníti a modern technika mindegyre fokozódó szervezettségét is, azt a mobilizáló, áthelyező, átcsoportosító, új és új feladatra állító működést, melyet Kafka regénye az Ú jvilág képében, a Nyugat vágyott-félt jövőképeként mutat fel nekünk. Ebben a jövőben pedig a mobilitás, az állandó sodródás és kallódás a legfőbb – felülírhatatlan, kijátszhatatlan – törvény. 14 Engel, „Der Verschollene ”, 177. 15 Arthur Holitscher, Amerika heute und morgen: Reiseerlebnisse (Berlin: Fischer, 1912), 367. 16 Holitscher, Amerika heute und morgen , 367, 364–65. 17 Weber, „Technics, Theatricality, Installation”, 95–96.
