Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Fogarasi György: Az amerikai íróasztal (Törvény és mobilitás Kafka Amerika-regényében)
67 lenségből a hajóskapitány szobájában találkozik össze, maga is szállítmányozási vállalkozó (számtalan teherautóval, valamint óriási termekkel, ahol a telefonhívásokat és a táviratokat kezelik). Később, amikor Karl már nem élvezi Jakob bácsi támogatását, és arra kényszerül, hogy maga keresse meg a betevőt, ő is hasonló munkakörben helyezkedik el, csak alacsonyabb szinten, midőn liftes fiúnak áll a „Hotel Occidental” nevű szállóban (e sokatmondóan allegorikus helyen, mely a regény figurális hálózatán belül afféle mise en ab î me szerepet tölt be). Ekkorra már két alacsonyabb osztályba tartozó társa is van, két kóbor alak, Robinson és Delamarche, akiknek neve életmódjukra utaló címke. A vége felé egyre töredékesebbé váló regény akkor szakad végleg félbe, amikor Karl elhatározza, hogy csatlakozik az Oklahomai Színházhoz, és sokakkal együtt vonatra ül, annak reményében, hogy sikerül megtalálnia helyét ebben a roppant országban. Mindez egy Nyugat felé irányuló folyamatos mozgássá áll össze, amit nemcsak a nyugati partra tett visszatérő utalások nyomatékosítanak, hanem a „Hotel Occidental” beszédes elnevezése is. E Nyugat-„orientált” mozgás kezdeti példája az Európából Amerikába való átkelés, melynek során az utóbbi földrész metonimikusan a Nyugat megfelelőjének, s ekként a szüntelen mobilitás hazájának mutatkozik. Így a textuális mobilitás fentebb tárgyalt apóriája az alábbi kérdés formájában köszön vissza: hogyan „kerülhetünk túl” a moccanatlanságon, hogyan juthatunk át az immobilitásból a mobilitásba? Már helyet kell változtatnunk ahhoz, hogy olyan helyre jussunk, ahol helyet változtathatunk. Ám ha Európa itt nem más, mint Amerika másikja (valami teljességgel Amerika előtti , valami teljesen moccanatlan), akkor hogyan lehet képes egy európai valaha is átjutni Amerikába? Ahogy Kafka másutt is figyelmeztet rá – olyan rövid darabokban, mint A szomszéd falu (Das nächste Dorf ) vagy A császár üzenete ( Eine kaiserliche Botschaft ), de utalhatnánk ismét az Add föl! -re is –, az eljutás még a szomszédba sem egyszerű feladat, hát még a tengeren túlra, a mozdulatlanságból a mozgékonyságba. Mindez persze túlságosan is leegyszerűsítettnek tűnhet, mintha Európa Amerikához való viszonyának összetett történelmi-kulturális kérdése itt háttérbe szorulna egyetlen motívum, a mozgás vagy utazás motívumának kedvéért. De menjünk egy lépéssel tovább. Nézzük meg közelebbről a regénynek azt a fejezetét, amelyre a jelen elemzés címében utaltam, és vegyük szemügyre az „amerikai íróasztalt”, mely éppen azért kerül Karl figyelmének középpontjába, mert különbözik európai vetélytársaitól. Találkozásukat követően Jakob bácsi mindenféle kényelmi eszközzel és szolgáltatással látja el Karlt, a szállástól az étkezésig, a magánnyelvóráktól a lovaglóiskoláig, és ezek között van az a különleges íróasztal is, melyet épp azért neveznek „amerikainak”, mert szemben az Európában megvásárolható darabokkal, csaknem korlátlanul mobilis. Karl nyomban ráismer benne apjának álmára, aki mindig is szeretett volna, bár sohasem szerezhetett egy ilyet. A regény komoly időt szán az asztal mechanikájának leírására. Itt csak a legfontosabb részt idézem: Felépítményében pl. vagy száz különféle nagyságú rekesz volt, és még az Egyesült Államok elnöke is talált volna bennük alkalmas helyet minden egyes aktájának, de ezenkívül volt még az oldalán egy szabályozó szerkezet, és a hajtókar forgatásával, tetszés és szükség szerint, a legkülönfélébb módokon lehetett a rekeszeket átállítani és újra elrendezni. Vékony oldalfalak süllyedtek alá lassan, és újonnan kiemelkedő rekeszek aljává vagy tetejévé alakultak át; már egyetlen fordulat nyomán teljesen megváltozott a felépítmény, és attól függően, hogyan forgatta az ember a kart, minden lassan vagy eszeveszettül gyorsan ment végbe. [35; 45] Európa és Amerika mobilitásbeli különbségének láttán jogosnak tűnik úgy olvasni ezt a leírást, mint kicsinyített allegóriáját mindannak, amit a regény az „Amerika” névvel illet. Amennyiben pedig az amerikai íróasztal Amerika Európával szembeni sajátos vonásait emeli ki, akkor a soron következő feladat az, hogy lefordítsuk ezt a sokatmondó allegóriát.