Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Győri László: Oszlop és háló; A vendég; Tomiból megy a levél; Imadaddin Naszimi kaszídája (versek)
32 Győri László Oszlop és háló Kikorhadt a vén akácoszlop, oldalára dőlt a drótháló ölében. Aki ideásta – tudjuk a folytatást. A többi is ebből az utcasorból. A temetőbe dőltek, a föld jó szoros. A drótfonat, mint asszonyi jóság, az tartja még le-leroskadóban. Miért nem rózsasor, miért nem illatteli rózsák? Most egy, aztán a többi. Csak ne látnám! Mindig a látható világ gyötri a szemem. Kézért könyörög az oszlop. Megadjam neki? Mit nem adnék, ha túllátnék rajtuk, hogyha észrevétlen, ha láthatatlan lenne valamennyi! Ha csak koponyám sűrűjébe látnék! Kézért könyörög az oszlop? Másért könyörgök lankadatlan. Még elérhetem a benső világot? Hol vannak a láthatatlan hálók, amelyek mindent szilárdan tartanak erős, kemény, hűséges anyagukkal? Oszlop és háló: egybeszögezve a kettő. Ne kerítsetek körbe, látható halandók, miért az oszlop, minek a szögesdrót! A vendég Benyit az ajtón. De köszönni? Nem. Hiszen családtag, dehogy idegen! Testvér? Kié? Mohos ős? Unoka? Milyen rokon miféle rokona, hogy egyszerre a metszett poharat
