Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 1. szám - Seres Lili Hanna: Kutyafül

30

Seres Lili Hanna

Kutyafül

Ne lépj bele a szilánkokba! – Mi a francért lépnék? – Hát nem szándékosan.

Csodálkozik, hogy remeg a keze, nem egyszerű felsöpörni. Kata segítene, de nem akarja. Visszamegy az ezeréves asztalhoz, ami helyett újat kéne venni, nagy nehezen leül. Kata is, rá se néz, az ablakon kezd kibambulni. Az ablakot is ki kéne cseréltetni. Szeretne hozzáérni Kata kezéhez, de inkább nem teszi.

Feljebb raknád a fűtést? – Persze. – Köszi.

Újra feláll, nem sóhajt, mint máskor, amikor Kata később kér valamit, mint kéne. A konvektor kattog párat, a fűtést kicseréltetné modernebbre, visszaül, hallgatnak. Nem akartam ilyen drasztikusan reagálni, mondja hirtelen Kata, és nem tudja visszafogni a mosolyát. Ő sem. Kata csak a helyzet filmszerűségén mosolyog, hogy meglepetésében kiejtette a kezéből a borospoharát, ő azon, hogy Kata mosolyog, és minden oké lesz. De Kata újra elkomorodik. Ő is. Hát, ha így érzel, akkor passzol a drasztikusság. Nem akarja ilyen kelletlenül mondani. Persze, hogy így érzek, néz rá Kata, ez egy kibaszott villámcsapás a derült égből! Kimereszti a szemét, mert erre azért nem számított, de látja, hogy Katát ez a reakció még jobban felingerli. Mit gondoltál, hogy mindent ott hagyok? Á, nem is ez a baj. – Akkor mi? – Tudod, hogy mi.

Nem tudja. Oké, váratlan volt, lassan akarta felvezetni, de na, nem volt türelme. Rögtön át akarta adni a boldogságát, legszívesebben csak annyit mondott volna: Költözzünk ide! Legalább odatett néhány mondatot elé. Kihúzza a lábát a papucsból, lábujját a hideg csempéhez érinti, ezt is ki kéne cseréltetni. Ami nyaralóba jó, állandó otthonnak kevés. Főleg, hogy a gyerekek biztos mindig elfelejtenének papucsot venni. Nem, nem tudom, mondd el. Kata előveszi a csúnya nézését. Ez általában elnémítja. Mondd már el, jön ki most belőle mégis, nem tudja, hogyan, utolsó lélegzetvételek. Istenem, hát az, kiáltja Kata, hogy te ezt már eldöntötted! Most némul