Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Nagy T. Katalin: Tájzene – Rahmanyinov és Lévay
106 ajánlotta, de valójában a darab Anna Alekszandrovnának szólt, a költő cigány származású feleségének, akinek bája és kedvessége teljesen rabul ejtette a fiatal zeneszerzőt. Ez a reménytelen rajongás felkorbácsolta Rahmanyinov érzéseit. Ezt az érzelmi túlfűtöttséget Lévay hármas kompozíciója híven közvetíti, a vörös, sárga és mintás drapériák lendületes mozgása a darab legdinamikusabb részét idézi meg. A kiállítás többi képének vezérmotívuma a táj. A mindig jelen lévő, az embert körülvevő táj a művészet kifogyhatatlan forrása, ennek okán született meg a tájköltészet, a tájfestészet, a tájépítészet, a land art, a természetművészet. Bár tájzenéről nem szoktunk beszélni, de sok zeneszerzőt merített a hegyek, az erdők, a mezők látványvilágából . Lévay tájképkoncertjének 8 darabjain, a szelíd zempléni lankák nyugalmát csupán a gomolygó felhők vagy egy-egy lecsapó villám töri meg. Miközben a virtuális kiállításban járkálunk és ráfordulunk egy-egy képre, halljuk a zongorajátékot, és ez befolyásolja látásunk. Ha hosszasan nézünk egy kiválasztott darabot, s hallgatjuk a zenei kompozíciót, annak hatására új részleteket fedezhetünk fel a képen, miközben a képi kompozíció egyes elemei elvesztik addigi hangsúlyukat. Azt is mondhatnánk, hogy bár alapjában Lévay képei értelmezik Rahmanyinov zenei világát, a zene is visszahat a képekre, és hatást gyakorol a nézőre. Lévay évek óta fejleszti képeinek mikrovilágát, a szertelenül, majd mégis szerves, kis csoportokba összeálló kukacos rajzolatú grafikáinak „impresszionizmusát”. Ez a zizegő, számtalan rétegből egymásra növő szövedék most Rahmanyinov zenéjére tovább burjánzott. 8 A tájképkoncert helyszíne a budapesti Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér színházterme volt. Az eseményre 2019. október 3-án került sor a Zene Világnapja alkalmából.
