Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Nagy T. Katalin: Tájzene – Rahmanyinov és Lévay
104 ális kiállításban4 jelenjen meg 2020 tavaszán, a pandémia idején. A sorozatról a művész maga ezt írta: „Létrejöttét Egri Mónika és Pertis Attila egy testbe zárt dupla zongorája, a zempléni táj és Rahmanyinov zenéje inspirálta. Ugyanakkor a képek nem a zeneművek illusztrációi, hanem a zeneművekre reflektáló alkotások. A Zemplén számomra Magyarország egyik legkedvesebb tája. Ezen a vidéken most három szellem osztozik: Rahmanyinové, aki az én interpretációmban került kapcsolatba ezzel a nekem oly fontos földrajzi területtel, az Egi–Pertis duó különleges hangszeren szóló muzsikájáé, valamint a dupla zongora húrozatáról készült frottázsaimé, grafikáimé, rajzaimé. Ezek formálják tájképekké a vidékről őrzött emlékképeimet.” A sorozat kiindulópontja egy szürreális szituáció. A művész „elrepíti” az orosz zeneszerzőt, Rahmanyinovot a Zemplénbe. Aki ismeri eddigi művészetét, az nem csodálkozik ezen, hiszen Lévay szinte minden munkájában szerepet kap a tér és az idő összekapcsolása, a művész önkényesen meggörbíti a teret, megállítja, vagy éppen visszafordítja az időt, mindezeket rafinált művészi eszközökkel. A művek többlépcsős alkotói fázison mennek át, a kézi rajztól, a fotón keresztül a digitális eszközökig. A mostani sorozat elkészülésének egyik szokatlan fázisa a húrokról készített virtuális lenyomatok, azaz pszeudo-frottázsok megszületése. Ehhez érdemes egy kis kitérőt tenni, hogy mi is ez a dupla zongora és milyen kultúrtörténeti-zenetörténeti jelentősége van. E különleges zongorát Ignaz Pleyel (1757–1831) tervezte, párizsi zongoragyárában ötven darabot gyártott belőle a 19. század vége és 1930 között. 1996-ban, egy 1912-ben készült, két és fél méter hosszú dupla zongora, a néhány megmaradt példányból, a magyar zongoraművész páros birtokába került. A zenészeket azért hozza lázba ez a hangszer-különlegesség, mert az egytestű zongorának mindkét oldalon különálló húrjai, mechanikája és pedáljai vannak, az öntvény és a rezonáns viszont közös, mely egyszerre szolgálja mindkét zongoristát. A dupla zongora egyedülálló hangzásáról az Egri–Petris Duó honlapján5 ez olvasható: „Minden megszólaló hang ugyanabban a térben keletkezik, a felhangok gazdagítják egymást, ennek köszönhető a hangszer egyedülállóan meleg, világos és csengő hangja.”6 Nem meglepő, hogy ez a látványra meghökkentő, a kihalás szélén álló, ritkaságszámba menő zongora Lévayt is hatalmába kerítette, hiszen ő mindig is többnek látta, mint csupán érdekesség, az emberiség találmányait, szerszámait, gépeit, melyek idővel hasznavehetetlenné, okafogyottá váltak, megfosztva eredeti funkciójuktól. Ezek számára a jövő rekvizitumai, melyekkel megragadható, metaforikusan visszafordítható az idő, és a művészeti alkotások egyszerre valós és virtuális tereiben a múlt, a jelen s a jövő egységet alkot. 4 A virtuális tárlat tervezője Lévay Kristóf volt. 5 https://egri-pertis.com/hu/duplazongora/ 6 A Pleyel dupla zongora (Pleyel Double Grand Piano) kétszer járt Magyarországon; 1999-ben és 2006-ban, mindkét alkalommal készült stúdiófelvétel is a Egri–Petris Duóval, melyek CD-n megje lentek.
