Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Beke József: Szólások a Bánk bán nyelvében
71 tés módosul, mégpedig nyilvánvalóan az adott szituációhoz igazítva. Nézzük csak a drámában előforduló „keze közé vesz valakit” szólás értelmét akkor, amikor Biberách szavai alapján Bánk azt reméli, hogy Melinda kimenthető még a csábító Ottó karmaiból: „Csak egyszer őtet a’ kezem közé vehessem , oh miképp fogom kacagni a gyáva Herceget...” Természetes, hogy itt a szólás ezt jelenti: ’karjaimba szoríthassam, oltalmam alá vehessem’. Viszont a Magyar szólástár ban ugyanez fenyegetésként ilyen értelemben szerepel: „keze közé kaparint, hogy elbánhasson vele”. Hasonló eltérést tapasztalunk a szótárbeli és a drámabeli értelmezésben, ha ezt a Tiborc szövegében kétszer is előforduló szólást megfigyeljük: „Ma éjtszakán először kezdtem el / próbálni ezt a’ mesterséget [= lopást] , oh / hiszem beteg Feleségem, és öt éhes | porontyaimnál szivem majd kiugrott” T (3:124); illetve: „Ő [= G] Tánczmulatságokat ád szűntelen... és nekünk / szívünk dobog , ha egyj Csaplár-legény az / útcán előnkbe bukkanik, mivelhogy / a’ tartozás mindjárt eszünkbe jut” T (3:184). Mindkét esetben érezzük, hogy Tiborc szokatlan szívdobogását az erős érzelem, az izgatottság, a lelkifurdalás okozza, míg az említett szólásgyűjtemény e szólás értelmezésénél csupán valami megerőltető fizikai teljesítményre utal. Igen érdekes jelenség, hogy a Bánk bán ban van egy olyan szólás is, amelyet maga a szerző is két egymástól eltérő értelemben használ, azonban a drámai szituáció világossá teszi a különböző értelmezést: az „összetett kéz” mást jelent akkor, amikor az öreg Mikhál Gertrudis előtt így könyörög a Békételenek nevében: „ Kezem’ / reszketve tészem öszve...” (4:95) Mi G-nak (4:195); és megint mást, amikor Petur így korholja társait: „...csak öszve tett kezekkel [= tétlenül] várakoztok, / hogy majd helyettünk fog dolgozni a’ sors?” (2:4) . 10 A szólásféleségek egyik különös csoportját azok képezik, amelyek a drámai helyzet egy-egy pillanatában szinte a szereplő szavai közé ékelődve valamely indulatot, érzelmet vagy fogadkozást fejeznek ki. Ezeket tudományosan helyzetmondatoknak szokták nevezni. Idetartoznak a különféle érzelemből fakadó felkiáltások: „Oh Istenem! tekéntenél csak egyszer / házamba – élve látnád a panaszt / előtted T (3:102); Ha! – ördög és pokol! biz’ úgy / kivántok itt világosíttatást, mint- / ha a’ dolog csak engem’ érdekelne... P ( 2:19); „A jó nevében [= becsületében] öszverontatott / Ősz én vagyok. Hogy ezt meg kelle érnem!” Mi (5:113); „ Ördögbe is! valóba most eszem’ / felkell tekerni – átkozott hajón evez szerencsém, / ’s elül, ha hogy reája nem vigyázok.” Bi (2:358). Katona szövegében gyakoriak az olyan helyzetmondatok is, amelyekkel a szereplő a maga szavainak megerősítést, nyomatékot akar adni, és igazát, őszinteségét szándékozik bizonyítani. Amikor Ottó (álságosan ugyan!) kijelenti nénje, a királyné előtt, hogy hajlandó lenne Melinda elcsábításáról lemondani, Gertrudis így válaszol: „Le- / mondasz? ... úgy / Lelkemre mondom hát nem is szeretted!” (1:490). Idetartozik az a példa is, amely már föntebb előfordult: amikor Biberách a rátörő Bánktól megijedve őszinteségét e közbeszúrt szólással próbálja bizonyítani: „ha igazat kell szólni... ” (2:377), s tulajdonképpen ennek a szólásnak tömörített változata az, amely ismét Biberáchtól hangzik el, amikor Bánk előtt megvilágítja Melindának az udvar körébe hívását: „No de szó a’mi szó – / ők [= Gertrudisék] szépen is fogának a’ dologhoz... nem illik, Ország első Nagyja...” (2:365), vagyis nem illik, hogy a nádor felesége ne
