Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Beke József: Szólások a Bánk bán nyelvében
68 denképpen ez: olyan súlyú dologról van szó, amely nemcsak az emberi világ, hanem az Isten büntetését is maga után vonja. A dráma ötödik felvonásában éppen az előbb már említett megromlott országállapotot indokolja Bánk a király előtt ezzel a bibliai szólással: „...felért az Égre a sanyargatott Nép jajgatása.” (5:164) Jellemző, hogy ugyan ezt a panaszt már előbb, a 3. felvonásban Tiborc is ennek változatával sírta el Bánk bánnak: „...sovány nyakunkra Ismaélitákat [= idegen adószedőket] / ültettek – ez már égbe kiált.” (3:115) Végső soron ugyancsak a vallásosság világából származik a héber eredetű, de hozzánk a latinból érkezett ámen szó, amelynek jelentése: ’úgy legyen’, s Katona drámájában a ’végső jóváhagyás’ értelmében jelenik meg. Ez a szólás is éppen akkor szerepel a műben, amikor Bánk Gertrudis országrontó uralkodását hányja a királyné szemére: „Midőn ti legelőször, Asszonyom, hazánkba jöttetek, a békességnek édes Istene Pannóniára monda akkoron egy átkot, és a Romlás-angyala mormogta rá az áment.” (4:472) Bánk bánnak a királynéhoz szóló szemrehányásában van még egy igazán megvető szólás, valójában szállóige, hiszen eredetét ismerjük: a Bibliából való. Mégpedig az a szemléletes kifejezés, amellyel az Újszövetségben János evangelista jellemzi így a maga semmi voltát a Megváltóhoz képest: „...akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani” (Ján 1,27). Katona ezt a szólást akkor alkalmazza, amikor Bánk azt tapasztalja, hogy Gertrudis nem érzi felelősségét Melinda meggyaláztatásában, s önmagát tisztázni próbálja, sőt tiszteletet követel női voltának. A nádor ekkor így fogalmazza meg a királyné és a szerencsétlen Melinda értékviszonyát: [Gertrudis] „...aki lábat ád a bujálkodónak [= Ottónak], és tovább az Áldozatra [=Melindára] így teként le, ő [= Gertrudis] holott nem érdemes, hogy a saruszíját megoldja...” (4:548). Bánk e szövegének már az elején is találunk egy átvitt értelmű szólást: lábat ád , vagyis lehe tőséget, támogatást nyújt, s ez valóban igaz, mert Gertrudis maga mondja a dráma egyik helyén: „Magam készíték útat, mivel beteg testvérem [= Ottó] megvidámítása volt késztetőm.”(1:474) 8 A Katona József korabeli magyar irodalom egyik igen jelentős alakja volt a szegedi Dugonics András, az első magyar regény írója, és nem mellékesen a matematika magyar szakkifejezéseinek megalkotója és bevezetője is. Dugonics nagy kedvvel és szorgalommal gyűjtötte a népi szólásmondásokat már az előző század utolsó éveiben, de ezekből összeállított könyve csak jóval később, 1820-ban jelent meg Szegeden. Katona a XIX. század első évtizedében került a szegedi piarista iskolába, ahol a nagy tudományú író, költő és matematikus professzor műveihez természetesen hozzáférhetett, sőt egyesek szerint kétségtelen, hogy Dugonics némi hatása ki is mutatható Katona írói nyelvében. Biztosan nem állítható, de nem is lehetetlen, hogy Katona fő művébe éppen Dugonics András gyűjteményéből vagy regényeiből is kerültek szólások, ezért ide csoportosítottam azokat, amelyek Dugonics említett könyvében is megtalálhatók. Drámájában Katona ezzel az igazán szemléletes szóláshasonlattal jellemzi a mű elején igen komoran, kedvetlenül viselkedő Békételeneket: „Nézd, mintha órra’ vére folyna, úgy kullog be némelyik” (1:67), és ezt szó szerint így találhatjuk Dugonics szólásgyűjteményében is.
