Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 12. szám - Lőkös István: Iskolaéveim

61

teletére és betartására, s az a katolikus elkötelezettségű tanítói kollektíva, amely személyemhez, már nehéz időkben(!), zsidó osztálytársamhoz annyi toleranciával tudott viszonyulni, máig példaadó emlékem maradt. Református gyerekként, a katolikus kisiskolás gyermekek életkorához igazítva, itt tanultam meg a ma már közel hatezer éves, ma is gránitba vésendő törvényt: a tízparancsolatot: 1. Én vagyok a te Urad, Istened. 2. Istennek nevét hiába ne vegyed. 3. Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed. 4. Atyádat és Anyádat tiszteld. 5. Ne ölj. 6. Ne paráználkodj. 7. Ne lopj. 8. Hamis tanúságot ne tégy felebarátod ellen. 9. Felebarátod feleségét bűnre ne kívánjad. 10. Felebarátod se házát, se mezejét, se egyéb jószágát el ne kívánd.

Kirekesztés! Szegregáció! A más vallású tanulókkal szembeni ellenérzések! Mindez távol állt elemista tanéveim öt esztendeje alatt szellemi és lelki fejlődésemért felelős tanítóimtól, tanítónőimtől. Nevük parancsolóan ide írandó végszóként, kivált, hogy közülük néhánynak a kommunista hatalom vegzálásait is el kellett viselnie: Nagy Árpádné Szele Mária, Inczédy Lászó, Székelyné Sztrapkovics Mária, Klaisz Gyula, Maróti József.