Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Lőkös István: Iskolaéveim
53 támogatásával épült iskolában, amelyet „egy szobával ellátva lévén, az iskolai termet szükségből hssználni kéntteleníttetik. Különben a segédnek állandó lakása.” Mintegy száznyolcvan gyermek tanulja itt – e körülmények között – a betűvetést, a számolást, az olvasást a „segédtanító által a tanító felügyelete alatt.” Az előbbi Boross Alajos József nevű fia, aki majd 1867-től, Bartakovics Béla érsek jóváhagyásával követi apját a kántortanítói poszton. Utóbbi negyven esztendőn át tanította a nagyszámú gyermekseregnek a hittant: az Ó- és Újszövetséget heti négy-négy órában, a „religióvázlatot” ugyanennyi órában, míg „az olvasás elemeire” hat óra jutott, írásra és számolásra két-két óra, az „egyházi szertartások magyarázatára” és énekre egy óra hetenként. Az iskolakönyvet, amelyben mindez megtaláltatott, 1851-ben nyomtatták „az érseki Lycceum betűivel”, szerzője Petőfi barátja, maga is költő, műfordító: Tárkányi Béla. Nevét ma is utca őrzi az érseki székvárosban. A mindössze negyvennyolc lap terjedelmű könyvecske az alsóbb és felsőbb osztályosok ismeretanyagát tartalmazza. Az ábécével kezdődik s a „szorzótáblával” fejeződik be. Benne apróbb „elbeszéléseknek és egy Erkölcsi ABC-nek” is jutott hely. Ezek illusztrációjaképpen álljon itt az alábbi szemelvény: „Amit kívánsz tenmagadnak, / Azt tedd embertársaidnak. / Légy kész inkább békén tűrni, / Mint másokkal perlekedni. / Senki neked jobb barátod, / Nincs szülédnél, ezt jól látod; / Légy hát neki szófogadó, / Tiszteletet s becset adó. / Zabolázd meg haragodat, / S minden rossz indulatodat. / Légy békében mindenekkel, / Isteneddel s emberekkel.” 1888-ban az iskolaköteles gyermeklétszám növekedvén, a faluközösség új tantermek és tanítói lakások építését kezdeményezi, amellyel a községi elöljáróság s az egyházi főhatóság is egyetért. A falu borsodi részében lévő közös községi magtár helyén épül fel az egyik, később a templom melletti üres telken a másik – ez utóbbi kapja a falu népétől a „felső iskola” nevet. Az új évszázad kezdetén már e három tanterem is szűkösnek bizonyulván, a volt árendás falusi kocsmát alakítják át két tantermes tanodává. Ilyképpen, gyermekségem idején, már csak az ötödik-hatodik évfolyam tanulói kényszerülnek az osztatlanság viszonyai között tanulni – hátrányos helyzetben ugyan, de Maróti tanító úr szigorú és következetes pedagógiai munkája nyomán fölöttébb eredményesen. A Boross tanítódinasztia munkáját dicséri a felnémeti falusi iskolából indult, s az egri közép- és felsőfokú tanintézetekben (gimnázium, papnevelde, jogakadémia) diplomát szerzett parasztivadékok sora. Elsőként a ciszterci tanár Török Konstantin példáját idézzük, aki a rend egri, bajai, székesfehérvári tanintézeteiben tanított magyar nyelvet és irodalmat, történelmet, latint, görögöt és franciát. Fontos értekezéseket írt a 18. század magyar irodalmáról, de nyelvészeti kérdések is foglalkoztatták. A néhány éve elhunyt festőművész, főiskolai tanár Nagy Ernőt az „utolsó Boross kántor”, Boross Endre tanácsára-rábeszélésére küldték szülei az egri tanítóképezdébe, hogy aztán – néhány esztendős szovjet hadifogság után – a Képzőművészti Főiskola növendékeként jusson el a művészpálya csúcsára... „Katolikus gyerek katolikus iskolába jár.” Az idézet egykori elemi iskolai „Értesítőm” 1913-ban készült pecsétjéről származik, s azt jelenti: a felnémeti római katolikus elemi népiskola fenntartója 1940-ben is a katolikus hitfelekezet-
