Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Szajbély Mihály: Csáth Géza a Szanatórium című színdarabjának töredéke és vázlatai
15 Szajbély Mihály Csáth Géza a Szanatórium című színdarabjának töredéke és vázlatai A Világ című napilap 1911. december 2-i számának 11. oldalán Csáth Géza új darabja címmel rövid hír jelent meg. „Csáth Géza, a kiváló fiatal író, akinek két értékes és finom drámáját tavaly nagy sikerrel mutatta be a Magyar Színház, befejezett egy háromfelvonásos szatirikus vígjátékot, amelynek »A szanatórium« a címe. A darab szereplői orvosok. Mind a három felvonás egy magánszanatóriumban játszik. Csáth Géza új darabja még az idei szezonban bemutatóra kerül [az] egyik fővárosi színpadon.” A rövid tudósításban több a csúsztatás, mint a valóság. Csáthnak A Janika és a Hamvazószerda című darabjait 1911. május 24-én tényleg bemutatta a Magyar Színház, de azok nem arattak valódi sikert. Kritikai fogadtatásuk vegyes volt, és nem nyerték meg a szélesebb közönség tetszését sem, az ötödik előadás után lekerültek a műsorról. Ami pedig a Szanatórium című vígjátékot illeti, annak elkészültéről ugyan a Színházi Hét is hírt adott ugyanebben az időben,1 de a darab még messze nem volt készen. És nem is készült el sohasem, noha éveken át foglalkozott vele, és nagyon sokat várt tőle. Csá th a Világ zenekritikusa volt, a hírt nyilván tőle származó információk alapján közölte a lap, s innen, vagy közvetlenül tőle juthatott el a Színházi Hét hez. Könnyen lehet, hogy Csáth a „készre jelentéssel” önmagát akarta munkára, a darab befejezésére kényszeríteni. Egész életében vágyott a színházi sikerre, úgy találta, igazi ismertséget és anyagi elismerést csak ez hozhat számára. A munka azonban az évek múlásával egyre kevésbé ízlett neki. A pszichoanalízis és a morfium egymással kar öltve akadályozták a novellaírásban, és elvették a kedvét a napi zenekritikusi, publicistai munkától. Ebben a helyzetben még inkább megemelkedett számára az elképzelt rivaldafény értéke. 1912. október 27-én így írt öccsének: „Szeretnék sokat írni, jó dolgokat, de nincs igazi kedvem, mert nem látom a módot, hogy az írással gyorsan nagy sikert érjek el. A színdarab az egyetlen, amiben reménykedni lehet. Ha ez nem válik be, vidékre megyek tavasszal, házasság kapcsán. Ha azonban a színdarab beüt – akkor megszöktetem O[lgát] és akkor jó élet fog következni, írói, nagystílű. Nem nagyon reménykedem ebben, de ha mégis sikerülne, akkor nem panaszkodnék többé a sorsom ellen.” 2 A Horváték című darabjának tisztázásával foglalkozott ekkor, mely nek bemutatására végül egyetlen színház sem vállalkozott. Lányszöktetés és nagystílű élet helyett házasságkötés következett, majd elvonókúra a Liget Szanatóriumban. 1913 nyarán ugyan még felcsillant a remény, Az Est ben olvasott hír 3 nyomán arról tudósította öccsét, hogy ősszel színpadra kerül a munkája. Ám Miklós Andor lapja valójában csak arról adott hírt, hogy 1 Színházi Hét, 1911. december 3., 10. 2 Csáth Géza: 1000 × ölel Józsi. Családi levelek 1909–1912. Dér Zoltán hagyatékából s. a. r., utószó Beszédes Valéria. Szabadka, Életjel , 2008., 118. 3 Fiatal írók a Nemzeti Sz í nházban. Az Est, 1913. augusztus 10., 6.
