Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Juhász Attila: Más állapotok (Zalán Tibor: Papírváros – egy lassúdad regény, négy, szétszaggatva)
113 mozdulatlanság állapotában találjuk mindvégig, addig a rendező és a lány útja is inkább csak botladozás, vonszolódás, szinte becketti esés-kelés, az említett két főhős lét-eszmeiségében pedig eleve a fizikális-intellektuális mozdulatlanság, nemcselekvés koncepciója a meghatározó. Bandikát ugyan hajtja valamiféle immanens mozgáskényszer, de annak sincs értelme, iránya, eredménye. A történések lassúsága az ábrázolásmód dinamikáját erősen befolyásolja. A már említett filmszerűség jellegéből adódóan rendszeresen találunk a szövegben kinagyított, szuperközeli leíró képeket, illetve lassított képsorokat az elbeszélő tartalmak megjelenítésénél. A gyors-lassú váltások a rendezői és tervezői sík stafétaátadásainál szintén észrevehetőek: körülbelül a regény feléig rövid, néhány oldalas futamok váltakoznak, aztán jelentékenyen megnő az egyes „fejezetek” terjedelme, miközben a szerkezetileg önállósított szerzői közbevetések elfogynak. A dinamikai váltások persze a szereplők tudati folyamatainak csapongásából, illetve a hiteles követésre törekvő lejegyzésmódból is adódnak. Összességében tehát elég szerteágazó a szétszaggatva alcím konnotációs hálója: elsődlegesen nyilván közérzetet, létállapotot jellemez több szereplő, de főként a tervező viszonylatában, valamint a szövegstruktúrában, a szereposztásban, a tipográfiában és a narrációs-reflexiós szerep-, illetve személyváltásokban is érvényesül. A regényciklus belső hagyományaiból adódóan erre a kötetre is jellemző az irodalmi és társművészeti motívumátvétel és annak gyakorisága. A filmek világából már visszatérő jelleggel ismerhető fel az Andalúziai kutya hatása (szürreális motívumok az álmokban), és hangsúlyos még a rendező melletti lány történetének párhuzama a Forrest Gump gyermek kori jeleneteivel (kiközösítés, identitáskeresés, világgá futás). Az irodalmi áthallások közt elsőként, majd ismétlődve egy faulkneri motívumátvétel tűnik meghatározónak a tervező pozíciója, létállapota kapcsán, majd az elszórt József Attila-i utalások lehetnek szembetűnőek, csakúgy, mint a zaláni életmű teljességét bepásztázó reminiszcenciák kötetszerte. Ez utóbbi, a ciklusban szintén hagyományos eszköz most annyiban másképp működik, hogy egyetlen korábbi Zalán-szöveg sem épül be teljes terjedelmében a műbe, itt is széttagolt, motívumokra szétszálazott önidézésről beszélhetünk. (Zalán Tibor: Papírváros – Egy lassúdad regény, négy, szétszaggatva. Kortárs, 2020)
