Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Zimonyi Zoltán: „kell a földnek hű halott” (A Ratkó-életmű birtokbavétele)
103 egymással párhuzamosan. Szellemi kölcsönhatásról van szó. Sorozatszerkesztői20 utó szavában Jánosi Zoltán nyugtázza is ezt: Babosi két évtizedes munkái új eredményeket hoztak, „elmélyítően járultak hozzá a Ratkó-kutatáshoz. [...] Szintézisében a történész pontossága, a bibliográfus alapossága és az irodalomkutató érzékenysége arányosan, sőt sajátos történelem- és irodalomértelmező műfaji alakulatra valló módon összegződik.” (Jánosi, in. Babosi, 366.) A két könyv a Ratkó-recepció kötésben álló építőköve, fogják, erősítik egymást. A fundamentum azonos. A szerzők az alkotási folyamat – az életanyag élménnyé, majd esztétikummá alakulását követve értelmezik a műveket, azaz az életrajz felől közelítik meg. A mára szinte kánonként rögzült vél eménnyel ellentétben m ódszerük erős érv amel lett, hogy a szövegstruktúrák kizárólagos belső átvilágítása nem deríti fel a jelent ésrétegek teljességét, szükséges az élet és mű közötti átjárás vizsgálata is. Az életmű alapértékét mindkét szerző a közösségi költői magatartásban, a komor, súlyos témák, jeremiádok életigenlő humánumában és a „bartóki modell” követésében látja. Ratkó szervesen épít be a műveibe „a dalon, mesén és a balladán kívül regösénekelemeket, gyermekjátékokat, varázsének-, bájolás-mozzanatokat, panaszdalokat, siratókat, ráolvasásokat és más, kevésbé ismert vagy rejtettebb népi szövegeket is [...] a könnyebben felismerhető népdalok, monda-allúziók, mesemotívumok mellett” (Jánosi, 226.). Ha a szerzők válogatást készítenének az életműből, tartalomjegyzék ük alighanem megegyezne. Közös jegy a tárgyilagos előadás is, például a pálya hullámvonalairól, vagy a fogadott föld és a költő (időben változó) viszonyáról, amely egyszerre volt archimédeszi pont és csapda, a ’80-as években egyre inkább a küldetés légüres tere. Szóvá teszik a pályakezdés patetikus jövőhitét, a rövid ötlet versek nagy szám át a Fegyvertelenül kötetben, a Kreón című drám a didaktikusságát, a ’60-as, ’70-es évek első felében írt verseinek baloldali forradalmi történelem- és társadalomszemléletét. A kötetek saját karakterét különbözőségük adja. Más a hangsúly, a megközelítés módja, a szerkezeti felépítés, az előadás nyelve. Könyve előszavában mindkét szerző megfogalmazza célkitűzését. Jánosi „a poétikus törekvésekhez, az alkotói lélekhez [...] hajol közelebb,” „elsősorban a pálya belső útjaira, azok alakulásaira, modulációira, fejlődésívére koncentrál” (Jánosi, 17.). Időrendben (előre- és vis z szautalásokkal) a zsengéktől a kiteljesedésen át az „elköszönő akkordokig” követi Ratkó pályaívét. Keresi a költőiség forrásvidékeit, bemutatja műfajait és műformáit, a népmesék örökségének és az eleven sorsnak az összefonódását, a szegénység felhajtóerejét. Jelzi a mestereket és „irányfényeket”, a tehetség belső erőit. A lírai műveket tematikai csoportok szerint is elemzi (ars poeticák, háborúellenes-békevágyó, társadalomkritikai és családversek, portrék és önportrék, történelemelemző, folklórintegráló és halottas versek, Isten-költemények). A monográfia legsúlyosabb része A Ratkó-poézis szintetizáló esztétikai centruma: a „bartóki” modell című fejezet. Ezen belül is a Déva-vár, az építés-áldozat motí vumcsoport mikroszkopikus vizsgálata (Dal a jövőről, Déva; Két ballada; A kő alól; Déva vára), Ratkó eszkatológiájával (Halott halottaim, Törvénytelen halottaim) összefüggő értelmezése. A falba épített asszony története az áldozathozatal balladája. Az egyéni tragédia megállítja az omlást: értelme van az áldozatnak. Ratkó ellenpontozva többszólamú jelentést ad a motívumnak: a „szocializmusként épülő Déva” értelmetlen, hiábavaló áldozat. Sírásás. A kor „becsapja, elássa, feláldozza embereit egy látszólag képviselt »közösségi« ügyért” (Jánosi, 235.). Ellenpontja a másik Déva, „az eredeti humanitás-ori entációit megőrzött jövőkép a jelen »hűségeseinek«, az elődök (a halottak) máig ható erőfeszítésének és a gyereket: jövőt teremtő szerelmeseknek a segítségével építhető ma jd fel” (Jánosi, 235.). 20 Babosi Költő a diktatúrában című könyve a Magyar Napló Kiadó Ráció sorozatában jelent meg. Jánosi Zoltán sorozatszerkesztő, egyben Babosi könyvének lektora, PhD-védésének opponense.
