Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Schiller Róbert: Nem enged a negyvenkilencből (Pynchon és talán Szilárd Leó)
83 hiszem, az író ezen a helyen (is) bohócot csinál az olvasóból, a véres és leleményes kegyetlenségek mentén folyó történet – nekem legalábbis – áttekinthetetlen. Oedipát azonban a dráma egyetlen sorpárja foglalkoztatja: Szent csillagraj sem őriz, int e szó / Ha átkos órán föllel Trystero. Két kérdéssel találja itt szembe magát. Kicsoda-micsoda ez a Tri(y)stero? És honnan származik ez a két sor? Az első kérdés a színházlátogató természetes kíváncsisága. De a második? Nyilván része a dráma csapnivaló szövegének. Nem! Oedipa valamitől gyanút fog, és filológusnak is becsületére váló nyomozásba kezd. (Szorgos szeretkezései mellett intellektuális élete se renyhe – már az első lapon szerelmet vall „egy száraz és vigasztalan dallamnak” a Bartók Concerto negyedik tételében.) Korabeli és késői kiadásokat néz át, jegyzetek jegyzeteit kurkássza, antikváriumokat és könyvtárakat böngész végig, az idézett sor helyén mindig valami más áll, és mindig más és más. Trystero még a nyomtatott és a hangzó szövegben is rejtélyeskedik. A név rejtélye aztán lassan talánnyá szelídül, a szöveg bújócskája azonban megmarad rejtélynek. Kiderül, hogy ez egy illegális postaszolgálat neve, amely valamikor a tizenhatodik században szerveződött, de még a mai Amerikában is tevékeny, és ma is a renden és establishmenten kívül állók szolgálatában áll. Eredetileg a Német-római Császárság hivatalos postaszolgálata, a Thurn und Taxis hálózat konkurenseként alakult, és érdekeit útonállással, rablásokkal is érvényesítette. (Megjegyzés: a Thurn-Taxis hálózat valóban létezett, a Tristero az író fikciója.) Rejtélyek és rejtvények áttekinthetetlen halmaza, angol, spanyol, latin, görög eredetű szavak és nevek, több jelentésű betűszavak, egymásba ágyazott események és helyszínek – talán a szerző se várja el, hogy az olvasó mindet megfejtse, megjegyezze és elhelyezze az igényes utalások és útszéli szellemeskedések hálózatában. Egy jelkép, a Tristero emblémája azonban elfeledhetetlen gyakorisággal és nagy írói leleménnyel jelenik meg. Oedipa először egy női mosdó falán látja meg, aztán egy házfalon, aztán postások ruháján, aztán ... aztán és egyre gyakrabban mindenfelé, végül egy értékes (éppen emiatt értékes?) bélyegen. A Tristero postaszolgálat jelképe a regényben A jelkép értelme a regény szerint az elnémított postakürt – a Tristero-hálózat igyekezete, hogy elnémítsa a Thurn und Taxis hálózatot. Minthogy az egész dolgot, szolgálattal, útonállással, társadalmon kívüliséggel, Jakab-kori rémdrámával, milliárdos hagyatékkal Pynchon találta ki, nincs vele miért vitatkoznunk. Az igen terjedelmes kritikai anyagban, amelynek gondos végigolvasását magam részéről nagy alapossággal elkerültem, nem láttam annak nyomát, hogy ezt a magyarázatot (a talány megfejtését?) bárki is kétségbe vonná. Miért ne hinnénk
