Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Schiller Róbert: Nem enged a negyvenkilencből (Pynchon és talán Szilárd Leó)
82 Schiller Róbert Nem enged a negyvenkilencből – Pynchon és talán Szilárd Leó Szénégetőnek tőkén a szeme, az otthonos szavak minden szövegben felragyognak a szemünk előtt. Még akár arra is hajlunk, hogy félreolvassunk egy kifejezést, csak hogy meghitt közegünket érezhessük magunk körül. Ahogyan például a költő Tóth Krisztina is műfajjelölésként olvassa a Síró ponyva reklámfeliratát. Nekem, öreg vegyésznek, egy amerikai regény közepéig se kellett jutnom, félre se kellett semmit olvasnom, hogy olyan, bárzsingot melengető kifejezésekre találjak, mint Maxwell-démon vagy a termodinamika második főtétele. Thomas Pynchon angolul 1966-ban megjelent regénye, A 49-es tétel kiáltása arról szól, hogy... ez így kicsit nehéz. A regény kezdetén egy fiatalasszony, Oedipa Maas egy nap megtudja, hogy multimilliárdos egykori szeretője meghalt, és végrendeletében őt jelölte ki áttekinthetetlenül bonyolult hagyatéki ügyeinek végrehajtójául. Az ilyen fajta dolgokban járatlan asszony számára ez, persze talány a javából, amit meg kell fejtenie. Az asszony neve máris ilyen fajta feladatra utal, hiszen Oidipusz az „ki a nagy talányt megoldta”. Ezt a Thébát sanyargató szfinx adta fel, ő pedig a megoldásával megszabadította tőle a várost. Így magát uralkodóvá, saját anyját a feleségévé, Sigmund Freudot pedig egy nagy hatású szakkifejezés megalkotójává tette. Mrs. Maas nem old meg semmit – korunk leánya ő, csak kérdez és csodálkozik. Nevek, utalások, könnyen, nehezen vagy sehogyan se követhető, egymásba fonódó eszmetársítások közül ez az első, és a megérthetők közül való. Azt már például kevésbé értem, hogy egy eszes fiatalember neve miért Fallopian, vagyis Petevezetéki. Az olvasó leleményességén, műveltségén, rejtvényfejtő kedvén múlik, hogy mennyit tud kihüvelyezni a sok utalásból, valódi, fiktív vagy szándékosan félrevezető információból. Hogy rájöjjön, mikor akar az író játszani vele, és mikor szórakozni rajta. Sokan próbálkoztak a rejtvényhálózat kibogozásával. A magyar kiadás utószavát író Széky János szerint „a Pynchon-szakirodalom beláthatatlanná terebélyesedik...”; én a magam részéről ezt a megjegyzést tanácsnak tekintettem, és szigorúan meg is fogadtam. A jelen idejű történet Kalifornia kisebb-nagyobb, létező és képzeletbeli városaiban játszódik, amelyek között Oedipa szüntelenül közlekedik, hogy megoldja a rárótt feladatot, meg hogy közben újakra bukkanjon, megoldható talányokra és kibogozhatatlan rejtélyekre elegyesen. Például betéved egy színházba, ahol egy Jakab-kori rémdrámát adnak elő; a regény megismertet a tartalmával, de azt
