Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Lengyel András: Kosztolányi ál-Goethe-verse
80 Lengyel András Kosztolányi ál-Goethe-verse Az Uj Nemzedék híres-hírhedt Pardon... rovatának anyaga a közelmúltban kötetben is megjelent. (Pardon... az Uj Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1919–1921. Szerk. Arany Zsuzsanna. Bp. 2019.) Ennek az anyagnak az egyik, különösen érdekes darabja az 1920. január 9-i Tudja Ön, mi az a gajdesz? című glossza. A szöveg nemcsak mint az antikommunista és antiszemita retorika ügyes mixtúrája érdemel figyelmet, de az érvelés módja is szimptomatikus. A maga nemében remeklés, a hamis valóság teremtésének egyik magyar mesterműve. Ezt a glosszát a sajtó alá rendező, akitől egyébként nem áll távol a „szerecsen szappanozása”, Kosztolányi írásának tartja – megítélésem szerint is okkal s joggal. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a rovat anyagát ismertető Hahner Péter is idéz a glosszából – mint Kosztolányi éles szemű meglátásainak bizonyítékát. (Egy különleges kordokumentum. ÉS, 2019. aug. 23. 21.) Azaz, Hahner nemhogy nem vitatja Kosztolányi szerzőségét, de a glosszát kimondottan Kosztolányi dicséreteként emlegeti. Kosztolányi szerzőségét ez esetben tehát bizonyosan nem a szerzőt diszkreditálni akaró elfogultság tételezi. Magam úgy vélem, a glossza a „műfaj”, a hamis realitás konstruálásának tanítandó példája – s ez is Kosztolányi szerzőségének indirekt bizonyítéka. Ilyet a Kosztolányiné által „terroristaként” emlegetett Lendvai Istvánék (Kosztolányi szerkesztőségi társai az Uj Nemzedéknél) nem tudtak írni. Ez a szöveg hozzájuk képest túlzottan finom érvelés, míves technika. Ész, elegancia és „kormányozható moralitás” jellemzi. Egy ilyen írás megalkotásához Kosztolányi tehetségére, „kommunikációs” kreativitására volt szükség. A gajdesz-glosszának egyik fontos eleme egy versrészlet. Az érvelés egyik erős argumentuma ugyanis ez: „már Goethe Mignon ja azt énekelte : «Ki még nem ízlelt rohamkéseket, Ki még nem lógott fűtőtesten, Duna mélyén nem töltött éjeket, Mit tudja az, mi volt itt Pesten!»” Az idézet négy sor, a glossza állítása szerint Goethe Mignon című verséből való. De kinek a fordítása ez, s eredetije hogyan hangzik? Vagy másképpen kérdezve: pontos, hiteles fordítás-e ez? Ha némi időt és energiát szánunk Goethe versének előkerítésére, azonnal kiderül, nem Goethe-versről van szó, hanem a „sármos antiszemita himpellér” egyik újabb svindlijéről. Olyan Goethe-vers ugyanis, amelyet bármily nagy rugalmassággal így lehetne lefordítani, nincs. Az 1795/96-ra datált Mignon német szövege ez:
