Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - A Fehér Vera: Memoár az Átnevelő Táborról (Üveggyöngyök az „N R” galaxisban)
54 Ragó Lóránt grafikusművész, a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karának tanára 2020. február 28-án elhunyt. Szerkesztőségünk munkáinak és A Fehér Vera írásának közlésével emlékezik rá. A Fehér Vera Memoár az Átnevelő Táborról Üveggyöngyök az „N R” galaxisban Szabad asszociációk egy elképzelt jövőbe cseppenve Ragó Lóránt sorozatai alapján Nem lehet már olyan sokat tudni a múltról. Mondjuk annyi szent, hogy egyszer biztosan voltak rendes horizontok. Az égövvándorlás óta azonban elharapózott a fajglobalizálódás, és ma e jelenség napi változásairól úgy beszélünk, mint régen az időjárásról. A genetikát olyan tulajdonságszóródás érte, amitől sok egyéb fontos előny és veszteség mellett mindössze párszáz év alatt szilánkjaira hullott az érzékelés is. Az ember csak úgy tudott megmenekülni ennek fájó végtelenségéből, hogy a szellemi és emocionális új-őskáoszt rendekbe vágta. Átnevelte . Óriási, nagymúltú, élettel teli bádogvárosokat silányított esztétikai funkcióba, hogy aztán ez újféle rendszerezésből merítkezve egy indusztriálisan avas posztbarokkot definiálhasson. A díszítőelem-szerű háttérvalóság opcionális és olykor nehezen beteljesíthető szükségletei lettek az egykor alapvető fiziológiai igények. Az esztétikát az ember a hajdani Maslow-piramis aljára taszította, majd csúcsára tette az éhséget, a szomjúságot és a szexualitást. Egy idő után azonban a piramis formája is eltűnt: mára amőbaszerű alakzat lett, melyben a rétegek harmadik, negyedik, nyolcadik, ezredik dimenziók felé meredeznek. Minden szükséglet egyszerre fontos. De az emberi faj csodája az az antropológiai mágnes, aminek segítségével képes még a szokatlan rendszerekben is megőrizni fontos eredeti funkcióit. Darabjaira hullva sem vész el, csak átalakul, mintegy beoltva embervoltával az élettelen objektumokat. Márpedig, ha valami hasonlít az emberre, akkor az ember. A belőle maradó szervszilánkok sokasága és az életszag megannyi, apró darabkája hangyabolyként teríti be sokadik bolygónkat. Csótányhordák, pókpopulációk, fátyolsáska-generációk folynak a maradék világ emberformájú életbenmaradási ösztöne köré. Ez a gyarmatosítás történik a repedésekkel a falban, a bádogtekervények szervszerű idomaival, a géparcokkal vagy a gigantikus méregfelhő-képződményekkel: mind-mind emberré vannak termékenyítve.
