Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Joszif Brodszkij: Szónoklat a kiömlött tejről (vers – Soproni András fordítása)
12 36 Dehogy hűlök le! Szó sincs róla! Már-már vágyom a lázadásra! Nem esküdtem fel a kancsi Budhára! Egy százas? Nyúllal versenyzek érte! Elhallgasson – hol van egy bunkó! – a jasznajai kenyérpusztító. A szembe-nem-szállás elborzasztó. Mint tökömön a sarló éle! 37 Vagyok görög bölcs, kútfenéken, hogy mi honnan van, sejtelmem sincsen. A rossz azért van, hogy tartsuk féken. Nehogy már méricskélgess! Ki az individumért jajveszékel, aki csak pisszenni merészel, az anyjába sorra, nincs kivétel: demokrácia, de teljes! 38 Kedvesek itt a mezők, a rétek, folyók, tavak, gyűrt dombvidékek. Szép. De a férfiak szart se érnek: melák, de a lelke gyenge. Tuti, hogy így van, fiúk, frankón! Törli a képit a fényes sólyom. Zúznál üveget ablakon-ajtón! Hogy tűrhet az asszonyféle? 39 Ülök a bánat éjszakáján. A falról egy régi százas les rám. Elfogadná, ha a kurvákra szánnám, a numizmata kuplerosnő. De rest vagyok, hogy levakarjam. Hát marad a böjt így egymagamban, vetve keresztet, míg az ablakban dereng a mécs, a vöröslő.
