Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Kajtár-Czinege Anikó: A gyümölcsészet rövid története (Surányi Dezső: Kis magyar gyümölcsészet című könyvéről)
117 ken, locusokon keresztül. Olyan kifejezések eredetének is utánajár, mint a „liktárium ” és „ konfektum ”, és hogy mi a különbség a lekvár, az íz és a dzsem között. Csak példaként érdemes megemlíteni, hogy a szilvából a liktáriumtól kezdve a penyőkén át a pálinkáig, legalább ötféle terméket is készítettek. Mindeközben stílusosan korabeli szakácskönyvek részleteit is olvashatjuk, Bornemissza Anna szakácskönyvéből a gyümölcsös omlett teljes receptjét is megtaláljunk a negyedik részben. De kiderül az is, hogy mi is az a „bagoly tüdő”. Természetesen, mivel gyümölcsfeldolgozásról van szó, nem marad hatnak el a gyümölcsborokról és a pálinkákról szóló ismeretanyagok sem, az a kis túlzással mindenkinek hasznos és érdekes információ, hogy mely gyümölcsökből erjeszthetünk bort és melyekből pálinkát. Persze nemcsak erre a kérdésre kapunk választ, hanem korabeli technológiai leírásokat is megismerhetünk, s hasonló módon a ma újabb reneszánszukat élő gyümölcsaszalási eljárásoknak is alaposabban utánajárhatunk a szerző segítségével. A fejezetet a gyümölcsök gyógyszerként való hasznosítását taglaló rész zárja, ahol felsorolásszerűen megismerhetjük az egyes gyümölcsök gyógyhatásait, valamint a korábban már említett Bornemissza Anna nádmézes konfektumának receptjét. A szerző az utolsó fejezetben A gyümölcs szellemi életben betöltött szerepéről ír hat részen keresztül, olyan eddig is érintett témákat véve sorba, mint a nép- és műköltészet, a boszorkányperek, a nép- és képzőművészet , és végül a tudomány. Az eddig is tárgyalt témák felelevenítésével és elmélyítésével a szerző még inkább megerősíti azt a benyomást, hogy nem biológiai szakkönyvvel, hanem az emberi kultúra egy érdekes és egyetemes részletének feltárásával van dolgunk. A kötetet stílszerűen Pomóna, a gyümölcsök és kertészet istennőjének ábrázolása zárja. A Kis magyar gyümölcsészet című könyvet olvasva egy kiváló tudományos és egyben ismeretterjesztő művel van dolgunk. Azonban ha nem ismerném Surányi Dezső eddigi munkásságát, csupán a könyvborító alapján nem biztos, hogy érdekes olvasmánynak ítélném . A borító ugyanis alulreprezen tálja a kötet érdemeit, vagy legalábbis nem vetíti kellően előre azokat, bár ezzel felkeltheti az érdeklődő, a témában még kevésbé elmélyült olvasók érdeklődését is, akik garantáltan nem fognak csalódni a benne foglalt ismeretanyag mélységében és összetettségében. A könyv legfőbb értéke ugyanis ennek a széles körű ismeretanyagnak az összegyűjtése és rendszerezése, melyet a szerző a témák köré csoportosít ott. A mondanivalót színesítő idézetek és szemelvények hozzásegítik az érdeklődőt ahhoz, hogy minél aprólékosabban el tudja képzelni az évs zázadokkal ezelőtti kertkultúrákat. Ezt az elmélyedést segíti a színes és gazdag képanyag, amely egyaránt tartalmaz gobelint, hímzést, faragást, rajzot, festményt, térképeket és fényképeket.
