Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Tóth Sándor fényképei
79 Lordok H ázát. A szimbolikus térfoglalás másik jellemző emlékműve volt a főtéren a szovjet felszabadítási emlékmű, tetején a vörös csillaggal. Felszabadítási emlékművet az ország szinte minden településének központjában emelte k a szo cializmus időszakában, és a korabeli ünnepségeket rendszerint ezeknél tartották. Ezek kiemelt szimbolikus szerepe, valamint az országot megszállva tartó szovjet katonák napi jelenléte komoly meghasonlást okozott éveken át: az idősebb korosztály pontosan emlékezett az országot megszálló Vörös Hadsereg katonáinak helyi viselkedésére, másfelől a hivatalos állami propaganda, a helyi hatalmi, a munkahelyi és iskolai emlékezetpolitika ennek pont az ellenkezőjéről beszélt, és ebben a szellemben nevelte a fiatalokat. A Rákóczi út Cifrapalota felőli végében felállított, a szintén „kétes emlékű” 1919-es Tanácsköztársaság emlékművét, közkeletű nevén a „vasmarcsát” is elbontották. A kommunista berendezkedésre emlékeztető emlékműveket a rendszerváltás időszakában rendszerint elbontották, vagy új tartalmat kaptak. A belső terek átalakításának ugyanakkor voltak előremutató, a modernizációt elősegítő változásai is. A Városházával szemben, a Ferences templom oldalába épített bazársor elbontása 1973-ba n és a Kossuth tér megnyitása, a templomok kibontása, „láthatóvá tétele”, az Evangélikus templom esetében is előremutató volt, mint ahogy a város főteréről a járműforgalom fokozatos kiszorítása is. A Nagykőrösi út főtér felőli vége is nagy változásokon esett át. A 19. század közepén épített impozáns saroképületet, a háború előtt a helyi polgárság körében igen népszerű Beretvás Szállót, éttermet és kávéházat a háborút követően megfosztották a díszítéseitől és Béke Szállóvá nevezték át, majd 1958-ban lebontották, és 1971-ben a Fehér házat építették a helyére, amelynek földszintjén az OTP működik azóta is. Az egyik fénykép tanúsága szerint itt várta vendégeit a Gulyás csárda, ahol szabad tűzön, bográcsban főzték a négyféle egytálételt, ma már hihetetlennek tűnő, 10 forint alatti áron. Kecskeméten, a Nagytemplom mögötti részen földszintes házak és kis utcák terültek el. Ezt a részt a Katona József Gimnáziumig az 1960-as évek végén teljesen elbontották. A Szalagház központ felőli oldalán helyezkedett el egy szecessziós földszintes üzletház, mely ekkoriban már igen rossz állapotban volt, itt működött a „Don-kanyarnak” nevezett, a fotó tanúsága szerint „Italmérés” felirattal ellátott, hírhedt kocsma. A 2003-ban lebontott Kecskeméti Gazdasági Malom épülete is megfigyelhető a betonsilóval, illetve annak a helyén az építési terület, a központi buszállomásnak is helyt adó Széchenyi téren. Jól látható, hogy a téren házak álltak, és a buszállomás is jóval kisebb volt. Úgy vélem, hogy nagyon fontosak ezek a fényképek, kordokumentumok. A város lakói változnak: születnek, meghalnak, ideköltöznek, elköltöznek az emberek. A jól kigondolt és alaposan megépített épületek néhány nemzedéknél is maradandóbb elemei lehetnek a városi térnek, vannak több száz éves épületek is a belvárosunkban, de igazán hosszú távon a város területe, a tér marad, csak a funkciója, szerkezete változik – igazodik a megváltozott életkörülményeinkhez. Ebben a változásban fontos megőrizni a múlt emlékeit, értékeit, és közben a jelen megváltozott életviszonyaihoz alakítani a mindennapi életünk terét.
