Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Muhel Gábor: A hagyományvesztés identitásformáló szerepe József Attila művészetbölcseletének kialakításában
57 hatók kapcsolatba egymással, ami nem független a mindenkori perspektívától.62 Nézete szerint tehát a természet megismerésében jelenségek összefüggésének megismerése játszik döntő szerepet. Amit a jelenségek mögött elképzelünk, az csakis értelmünkben létezik, s csak emlékeztetőül szolgál számunkra, s alakja (mivel önkényes és közömbös) kultúránk nézőpontjától függően könnyen változik. Emiatt az úgynevezett tudományos magyarázatok voltaképpen nem magyarázatok, hanem szokatlan érthetetlenségek visszavezetése megszokott érthetetlenségekre, és csak ökonómiai kérdés és ízlés kérdése, hogy valaki melyik érthetetlenségnél akar megállapodni.63 Mindez számunkra azért bír jelentőséggel, mert a Vágó család baráti körének tagja volt (Benedek Marcell, Varró István és Róheim Géza mellett) az az Erdős Lajos is, aki 1928 tavaszán az ekkor magántanuló Mártát készítette fel az érettségire. Attila és Márta levelezéséből, illetve utóbbi emlékirataiból kiderül, hogy a költő személyes ismeretségbe is került a filozófiában is jártas magántanárral, s ez a kapcsolat Márta elutazása után megmaradt. Ugyanezen év október 22-én meg is látogatta, s a magánjellegű ismeretségen túl a közös beszédtéma nagy valószínűséggel a filozófia lehetett. Annál is inkább, mivel Erdős évtizedek óta publikált e tárgyban – Ernst Mach Az érzetek elemzése című művének fordítását például 1927-ben tette közzé, amelyhez a bevezetést is ő írta.64 József Attila szintén épp ez idő tájt dolgozott a tervezett doktori disszertációján. Nem beszélve arról, hogy az Ady-vízió című írásában is található egy uta lás Erdősre, aki egyszerre volt méltányolója és kritikusa Mach filozófiájának. Meglátása szerint Mach nem akart filozófiai rendszert adni, mégis azt adott, s – hasonlóképpen Spinozához – a természettudományos módszert akarta átvinni a filozófiába. Bár szerinte ez sikertelen vállalkozásnak bizonyult, bíráló pozíciója jellemzően William James és Henri Bergson munkásságán alapszik, olyannyira, hogy hivatkozik is előbbi Psychology , s utóbbi a L’évolution créatrice című művére. A költő levelezéséből pedig ismeretes, ebben az időben József Attila is „bergsonistának” vallotta magát. Az sem kevésbé figyelemre méltó, hogy Erdős – mint Lengyel András írja – „az én tapasztalatát a »természettudományos« tapasztalat általánosításával ütközteti, ám utóbbit az előbbivel »írja felül«. Márpedig az ihletet valamiféle »harmadik szellemiség«-ként fölfogni igyekvő József Attila számára éppen ez a kontroverzia s a tudományos tapasztalatnak ez az én-függő felülírása jöhetett jól. Értelmezésében ugyanis a műalkotás (az ihlet eredményeként) valami olyasmit »tud«, amit a tudomány nem. A műalkotás nála sokkal inkább az én tapasztalata, semmint a természettudományos tapasztalat absztrakt általánosítása.” 65 S mivel szerinte a „műalkotáson kívül szemléleti egész nincs” , külön érdekes, hogy mit ír [A tudomány abban különbözik...] című szövegrészletében: „Az értelem számára azonban ekkor is valamit szemlélek, csakhogy ez a valami én magam vagyok, pontosabban a szemlélt tárgy a magam egységes és fölfoghatatlan egésze. Nem a lábam, nem is egy gondolatom, érzésem, nem egyik vagy másik mozzanatom, hanem a legközvetlenebb lét, amely számomra megadatott. Érzékelés, tapasztalás, észrevevés, sőt a gondolkodás is szemléleti tevékenység, hiszen 62 Vö. A Sapir–Whorf-hipotézis értelmében „a nyelv magában foglalja a világképet, és ez a nyelvi világkép egyrészt döntő módon befolyásolja, alakítja és meghatározza a világ ember által történő megismerését, kategorizálását és konceptualizálását, másrészt pedig azt a módot is, ahogyan ezt a világot megtapasztaljuk és értjük”. (In: Banczerowski Janusz: A nyelv szerepe az emberi valóság megalko tásában. = Filológa.hu, 2010/2. sz. 91.= http://www.filologia.hu / images / media / filologia_2010-2.pdf) 63 Vö. Nyíri Kristóf : A Monarchia szellemi életéről. Filozófiatörténeti tanulmányok. Gondolat. Bp. 1980. (= http://mek.oszk.hu / 08500 / 08566 / 08566.htm) Ld. még: Szász Ferenc: Budapest és Bécs irodalmi élete a századfordulón. = ItK, 2005/2–3. sz. 272–286. 64 Ld. Ernst Mach: Az érzetek elemzése. (Ford.: Erdős Lajos) Franklin Társulat, Bp., 1927. 65 Lengyel András: Az „esernyőjét elhagyó öreg tanár” és József Attila. = Forrás, 2008/6. sz. 110. (= Panticulus Hungaricus, 2008/5. sz. = http:// members.iif.hu / visontay / ponticulus / rovatok / mesterkurzus / erdos.html)
