Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Muhel Gábor: A hagyományvesztés identitásformáló szerepe József Attila művészetbölcseletének kialakításában
51 világháború közé esett. Ezekben az években részint magyarul, részint német nyelven a nemzetközi pszichoanalízis hivatalos elismerése szinte teljesen visszaszorult Magyarországon, de a privát praxisokat folytató analitikusok Ferenczi, Hollós, majd Hermann vezetésével élénk testületi életet élhettek és publikálhattak.32 Valachi Anna sze rint József Attila szintén „1934–34 körül kezdte meg személyes múltja módszeres föltárását és birtokbavételét: egyre gyakrabban idézte föl verseiben kisgyermekkora megélt és vélt epizódjait (Egy kisgyerek sír, Iszonyat), majd a halott anya fantomalakját (Mama, Kései sirató, Az a szép régi asszony, Édesanyám, egyetlen drága..., Majd), azt követően, hogy Rapaport doktor 1933 janu árjában beszüntette páciense kezelését.”33 Ferenczi Sándor halálának évében – tehát szintén ebben az évben – jelent meg Hermann Imre A pszichoanalízis mint módszer című könyve, ami a terapeuta nélkül maradt költő számára az önanalízis tankönyveként is funkcionálhatott. E munka segítségével ugyanis „olyasfajta öngyógyító terapeutaként tematizálhatta önmagáról gyűjtött megfigyeléseit, aki a múltjában kutakodó, személyiségét mintegy elemeire bontó, dekonstruáló páciens emlékeit és látomásait újra összeillesztheti, egységében láttathatja, verbalizálhatja és értelmezheti, gyarló-dadogó önmagából pedig »a törvény tiszta beszédével« kommunikálni képes lírai ént konstruálhat.”34 Fontos kiemelni azonban, hogy a pszichoanalízis regresszióval kapcsolatos tanai a költő etnolingvisztikai irányultsága kapcsán már évekkel korábban is beszivároghattak a gondolkodásába, és elősegíthették azok nak a transz(re)gresszív, atavisztikus, és helyenként szubverzív motívumoknak megjelenését költészetében, melyek eredetét a korábban írt József Attila-versekben még többnyire a magyar hitvilágban, a biográfiai tényekben és traumákban, illetve más kulturális és archaikus hatásokban fedezett fel a kutatás. Szigeti Lajos Sándor azonban már 1988-ban kimutatta, hogy, a költő egyik első, közvetett freudi olvasmányélménye közé tartozott Homályos (Hont) Ferenc ismeretterjesztő cikke, ami a szegedi Csönd című folyóirat 1923. januári számában jelent meg. Mindez azért is érdekes, mert A költés pszichés okairól című írásában a szerző éppen arról értekezett, hogy a libidó szublimációjának folyamatában az alkotást az egyik szexuális részletösztön (a mutogatási kedv) átszellemített formájaként határozhatjuk meg.35 Valachi Anna a 2000-es években azt is igazolta, hogy hét évvel később, 1930 novemberében már megismerkedhetett Hermann Imre ekkor írt műveive l, így nem kizárt, hogy nézetei a költőre nem csupán közvetett, hanem közvetlen hatást is gyakorolhattak. Már csak azért nem, mert Hermann szerint „a lélektan regresszív természetű, azaz a fejlődés vonulatába eső, már elhagyott, de újra feléledő képződménynek tekinti. Ha egy felnőtt egyén életében kivételes állapotként jelentkeznek is, a gyermekkorban normálisak.”36 Éppen azért a Kodolányi által fentebb említett „szilárd fogódzó” kétségbeesett keresése során József Attila életében alighanem a Hermann Imre által propagált megkapaszkodási ösztön szub-32 „Almásy Endre, Hollós István József, Róheim Géza – továbbá Hermann Imre, Bálint Mihály és Alice, vagy Kovács Vilma, akikről konkrétan tudható, hogy József Attila szerette-tisztelte őket – egytől egyik a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesület tagjai voltak, s részben ők írták a Ferenczi születésnapjára szánt kötet tanulmányait.” (In: Lélekelemzési tanulmányok . Dolgozatok a pszichoanalízis főbb kérdéseiről. Írták: a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület tagjai. Bevezetővel ellátta: Sigmund Freud. Somló Béla Könyvkiadó. Bp., 1933. Reprint kiadás: Párbeszéd—T-Twins. 1993) 33 Valachi Anna: Az „anyás” költő és az „ébresztő tudomány”. Ferenczi Sándor virtuális jelenléte József Attila életében. (Adalékok egy lehetséges kapcsolathoz.) = Thalassa, 2005/2–3. sz. 168–169. 34 Valachi Anna: József Attila „freudi népdalai”. A pszichoanalízis mint költői módszer. = Thalassa, 2003/2–3. sz. 63. (A könyvet egyébként Hollós István népszerűsítette és méltatta a Nyugat 1933 évi 140–14. számában.) A kötetről Valachi Annának az a véleménye, hogy az akkori kiadás és József Attila korabeli költői gyakorlatának módszeres összevetése egy külön tanulmányt is megérdemel. (Uo. 64.) 35 Szigeti Lajos Sándor: A József Attila-i teljességigény. Motívumértelmezések. Magvető. Bp., 1988, 260. 36 Hermann Imre: A pszichoanalízis mint módszer. Novák és Társa. Bp., 1933, 22.
