Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Jenei Gyula: Járványnapló (verciklus)
27 mintha tejüvegen át láttam volna a folyosót, a termeket, az alakok úgy elhomályosodtak, hogy visszaélesedni sem volt idejük, amíg le nem vettem a szemüveget, vagy a maszkot nem igazítottam szabálytalanra. végül mindegy volt. a tanártársak és a diákok, amikor a folyosón közlekedtek, szájuk és orruk elé illesztették különböző szabású és minőségű járványcsadorjaikat, de némelyek, ha beszélgetni kezdtek, a sikeres kommunikáció végett, vagy csak afféle elemi ösztönből, gyorsan az álluk alá húzták azokat. a teremben előírás szerint ablakot nyitottam, de mert kissé hűvös van ma, szóltak a vizsgázók, hogy inkább csukjam be. a folyosó felé szellőztettem hát, és négy órát unatkoztam egyfolytában. a diákok némelyike előtt szórófejes kézfertőtlenítő volt az asztalon, s ez eszembe juttatta a járvány előtti utolsó tanítási nap utolsó előtti óráját, amikorra dolgozatot ígértem, és írattam is. akkor tűntek fel először parfümös üvegcsékhez hasonló kis műanyag flakonokban ezek a szerek, és akkor ijedtem meg igazán ettől a járványtól. mintha egy háború közepébe keveredtem volna. a teremben, pontosabban a képzeletemben, mint horrorfilmben, megszámlálhatatlan víruskamikaze kerengett.
