Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Pikó András Gáspár: Tavalyi hóban megfáznak a Múzsák (Várady Szabolcs: De mennyire)
122 Pikó András Gáspár Tavalyi hóban megfáznak a Múzsák Várady Szabolcs: De mennyire A kortárs magyar líra nagy öregjének negyedik önálló kötete – meglepően hangzik, még az összes, kis terjedelmű életművet megalkotó szerző (késő modernektől az antik klasszikusokig) felidézése mellett is. Persze a „nagy öreg” sokszorosan abszurd kategóriája nem csak a líra területén áll Várady Szabolcsra: műfordítói, esszéírói életműve – ezekből a legteljesebb bemutatást a 2003-ban megjelent, az addigi költői termést is összegyűjtő A rejtett kijárat adta –, valamint szerkesztői jelenléte a Holmi nál annak indulásától végéig a jelenkori magyar irodalom egészét illetően predesztinálják a fenti kategóriára. Új kötete ugyanakkor verseskötet, tehát esetünkben mégiscsak a lírára érvényes az előbbi abszurd kategória. A változás ugyanakkor meglepően kevés: már első végigolvasásra feltűnik, hogy poétikailag jóformán minden maradt a régiben. Ugyanaz a fanyar, merengő, introvertált hang, az „antik etikák keserűségével” rokonítható alaptónus,1 ugyanaz a pedáns és tekintélyes mesterségbeli tudás, ugyanaz a „lényegszerűt és esetlegest” el nem választó beszéd van jelen, amely érdeklődésének középpontjában „nem maguk a dolgok és nem is a dolgok érzékelésének fenomenologikus szerkezete, hanem viszonyaik és körülményeik”2 állnak. A fő téma most is a zsugori idő zsu gorodása: régi szerelmek, régi felsülések, régi barátok, focimeccsek, enteriőrök, utazások sorjáznak – a „kétségbeesés méltósága”3 is ugyanaz maradt, csak sokkal többször szólal meg az elérzékenyülés hangján. A zsugori idő pedig néha hatalmasra tágul a versek között: a kötetben nem csak az utóbbi másfél évtizedből, de az egész életmű eddig ki nem adott versanyagából szerepelnek művek. Ezáltal kerül egymás mellé az 1960-as(!) keltezésű, korábban közölt versekben már feldolgozott vesegyulladást tematizáló Nephritis és a „kilencszázhatvanegy”-re virradó szilveszteri mulatság felidézé sét a „későbbi barát híres versének zárószavá” -val záró Szilveszter , majd a korabeli 1 Margócsy István, „Várady Szabolcs: Ha már itt vagy”, Mozgó Világ , 3. sz. (1982): 78–79., 79. 2 Schein Gábor – Tőzsér Árpád – Bodor Béla, „Három bírálat egy könyvről (Várady Szabolcs: A rejtett kijárat)”, Holmi , 6. sz. (2004): 732–753., 738. 3 Halmai Tamás, „Levált súlyok fölé (Várady Szabolcs: A rejtett kijárat)”, Alföld , 8. sz. (2004): 87–91., 89.
