Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Péntek Imre: Történelmi emlékfüzér, lírai kontempláció (Gömöri György: Erdélyi arcok)
118 akkora hozomány jár velük, hogy a leendő férjnek „nem lesz semmire gondja” . Egy tengeri vihart érdemes ismét egy irodalmártól idézni, Szepsi Csombor Márton fiktív naplójából. Ha már a fiktivitásnál tartunk, Bethlen Gábor levele szintén e műfajban született, az 1650-es években. A nagyra látó főúr elcsodálkozik azon, hogy katonái több zsoldot mernek kérni, nem elégszenek meg a járandóságukkal. Bethlen Gábor felrója nekik a prédálást, amit az országban végeztek, s megírja: hópénzt csak akkor kapnak, ha pénzért „s nem erővel vesztek zabot és eleséget. Ha vitézi módon éltek.” Gömöri itt is megtalálja a megfelelő nyelvi, stilisztikai for mákat, amelyek a történelmi időket érzékletesen idézik. K. J. erdélyi hadvezért emlékirataiból állítja elénk, aki egy ostromlás alkalmából rabolni akaró svédeket kergette ki Nagyszombat városából. S bár az ajándék kevés volt, talán maradék megemlékezése kellő elégtétellel szolgál a hajdani nagylelkűségnek. Élvezetes olvasmány a költő Magyar kalendáriuma 1853-ból. A kalendárium havi közlései egyszerre hasznos, praktikus leírások, másrészt a mezőgazdasági teendők és egészségügyi tanácsok foglalata. Az első, a februári lap, amikor „nyugati szelek fújnak” , „A komlót ekkor ültesd el”; „Hidegtől haltól liszttől ódd magad, nehogy hurutba essél”. S mit is tanácsolhatna a korabeli orvos: „vágass eret” . Április az árpa és a zabültetés ideje, s a gazda ne feledkezzék meg méhek etetésiről, az ángolna kedvelői „eperfabimbózás kor” foghatnak sokat, a tulkok herélése sem maradhat el, s végül „az érvágás / most sem szükségtelen”. Október a borcsinálás hónapja, „mustot csak akkor nyomj ha nem süt a hold”, cséplésre, vadászatra alkalmas idő, s az érvágás ajánlata most sem maradhat el. A tengeri utazások továbbra is színezik az eseményeket, főként északon; a Bethlen Miklósnak ajánlott vers egy postahajó viszontagságait írja le. A vihar okádásra késztette a hajósokat is, akik a vitorla „istrángját futtatták csuda módon”, így menekültek meg. S az imádkozás sem árt, s ki tudja, talán ezért „holt el a szél”, s ért a hajó Calaisba. A köznapi tapasztalatokból merít „szerelmes levél”, melyben már a 17. században vagyunk, s levélíró levélírásra bíztatja párját. S hazajutásnak gondja sem marad el, hogy „láthassalak, nyomhassuk majd ketten megint az ágyat”. A férj megtalálja a szerelmes szavakat is: „meleg testű, édes hasú, szépen lépő / kedves feleségem!”. A közismert író, nyomdász és betűmetsző pedig így üzen hazafelé: „Az állapot mifelénk mindig zenebonás de hajózni kell és a nyomatást is véghez kell vinni még ha az egyház rosszallja is a javításokat” Mert ahogy írja: „Isten igéje sem romolhatatlan vagyis hibák csúszhatnak mégoly szent szövegbe ergo: megjobbíttandók...” Hát igen, a bibliakiadásban nem maradhatunk el a kiművelt nemzetektől, mert a nép „iszonyú írástudatlanságban él” , s ne kelljen szégyenkeznünk elmaradottsá gunk miatt. Egy naplórészlet a tudomány haladásának szentelve: a tudós utazó egyik nap „Grenovicsban” a teleszkópot csodálja, máskor a „mikroszkópium” alá
