Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Vajna Ádám: „Annyit írok le, amennyit szükséges” (Kjell Askildsen és az amerikai minimalizmus)
89 könyvének komoly hiányossága, hogy meglehetősen reflektálatlanul dolgozik az amerikai minimalizmus fogalmával.20 Fontos vállalkozás a fogalom kiterjesztésével kapcsolatban Arthur M. Saltzmann To See the World in a Grain of Sand: Expanding Literary Minimalism (Egy homokszemben látni a világot: az irodalmi minimalizmus kiterjesztése) című tanulmánya, amelyben a minimalizmust stílusprogram helyett a kérdezés egy módjaként igyekszik újradefiniálni, vagyis arra koncentrál, hogy miképpen tesz fel kérdéseket ez a fajta irodalom a mindenkori jelennel kapcsolatban. Saltzmann érdekes megvilágításba helyezi Nicholas Baker The Mezzanine (A félemelet) című regényének egy idézetét : „Kifejezetten érdekesnek találtam a tényt, hogy bármi, füg getlenül attól, milyen durva, rozsdás, piszkos, vagy más módon diszkreditált volt, jól nézett ki, ha egy fehér anyagdarab vagy bármilyen tiszta háttér elé tetted . ” 21 Saltzmann megjegyzi, hogy valami hasonló jellemzi Baker formai esztétikáját is. Ez az idézet azonban remekül összefoglalja a minimalizmus egyik alapvetését is: a mód, amellyel a világ lecsapódik a minimalista műben, a szikár, steril ábrázolás teszi a tárgyat izgalmassá, helyezi olyan megvilágításba, amely újat tud nyújtani. Természetesen, mint szinte minden analógia, ez is sántít kicsit, ugyanis nem utal a minimalizmust gyakran jellemző kihagyásokra. Márpedig létezik olyan vélemény, mely szerint a minimalizmus a kihagyásokkal kompenzálja azt, hogy nem érdekes, amiről az írás szól. Clark szerint a kihagyások célja gyakran az, hogy „mélységet adjon a történeteknek, amelyek elsőre felületesnek vagy befejezetlennek tűnhetnek”. 22 Mindenesetre a kérdezés módja már olyan jellemzőnek tűnik, amely összekötheti Askildsent és a minimalizmust. Mit lehet tehát elmondani arról a módról, amivel a minimalizmus és Kjell Askildsen novellái a világhoz közelítenek, legyen az a világ akármilyen is? Ha egy pillanatra visszatérünk az előbbi fehér zsebkendős analógiához, akkor az ott leírtakat tudományosabban megfogalmazva azt mondhatnánk: a minimalista írás befogadásakor az olvasó teremti meg a mű kontextusát, és ezáltal ruházza fel jelentéssel, jelentőséggel. Ahogy John Biguenet is írja – a diskurzusba a szerző fogalmát is bevonva –, a modern világban a szerző nem egyszerűen láthatatlan a műben, hanem valójában irreleváns kategória, amikor a műről beszélünk, hiszen teljesen lemond az autoritásról.23 A minimalista próza kis túlzással az olvasóra hagyja a mű elkészítését, finomabban mondva arra „készteti (és bizonyos esetekben kényszeríti) a közönséget, hogy megfontolja a saját maga bevonását az olvasás esztétikai 20 A könyv bevezetőjében például Motte felsorol több mint 30 kortárs francia írót, akiket a minimalizmushoz kapcsol, de a következő bekezdésben kiderül, őket valójában csak az köti össze, hogy mindannyian használják a formai gazdaságosság elvét írásaikban. 21 Arthur M. Saltzman, „To See a World in a Grain of Sand: Expanding Literary Minimalism,” Contemporary Literature 31, 4. sz. (1990): 423–433, 425. 22 Robert Charles Clark, „Keeping the Reader in the House: American Minimalism, Literary Impressionism, and Raymond Carver’s » Cathedral « ”, Journal of Modern Literature 36, 1. sz. (2012): 104–118, 106. 23 John Biguenet, „Notes of a Disaffected Reader: The Origins of Minimalism”, Mississippi Review 14, 1–2 sz. (1985): 40–45, 44.
