Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Joszif Brodszkij: Szónoklat a kiömlött tejről (vers – Soproni András fordítása)
10 28 Jusson sokaknak a kényelemből. (Hobbesnál is olvashatunk erről.) Százig számolok, s kezdem elölről. A tisztogatás mocskos procedúra. Síron táncolni illetlenség. Szűk világunkban legyen bőség mindenkinek. A kereszténység ez volna. Sőt, tán a Kultúra. 29 Kik hívei a bölcs igének: „A vallás ópium a népnek”, úgy érzik: szabadságban élnek, az ilyen az aranykort köszönti. Süket szöveg (bocs!), mert silány a nem választás szabadsága. Az, ki köp Isten orcájába, az embert szokta előbb leköpni. 30 „Isten nincsen. A föld feltúrva.” „Nincs hát. Vigasznak kell egy kurva.” De mindenségünk alkotója objektumok közt portyáz folyton a mérhetetlen űrbe veszve. Az Ő országa ott van, messze, világunkból nem látszik, persze. Ülhettek a széken nyugton. 31 Éj. Blokád. Fagy. Mellékutca. A járdák mentén hegynyi bucka. A bolygók lámpásként imbolyogva függnek, mintha Isten megannyi szentelt lángja lenne egy titkos Kép elé helyezve (a költészet: bizonyítékszemle) mint ikonszekrényben.
