Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Vajna Ádám: „Annyit írok le, amennyit szükséges” (Kjell Askildsen és az amerikai minimalizmus)
86 szokták kapcsolni;5 Abádi Nagy Zoltán viszont a Minimalism vs. Postmodernism in Contemporary American Fiction (Minimalizmus vs. posztmodernizmus a kortárs amerikai prózában) című tanulmánya elején kijelenti, hogy számára a minimalizmus a kortárs amerikai prózában egyszerre kiterjesztése a posztmodernnek és lázadás is ellene.6 Látszólag egy másik dichotómiát használ John Barth az A Few Words about Minimalism (Néhány szó a minimalizmusról ) című esszéjében. Nála a minimalista írókkal a maximalista írók állítódnak szembe, ha azonban megka pargatjuk a felszínt, arra jutunk, hogy valójában ő is minimalizmus és posztmodernizmus szembenállásáról beszél.7 A minimalizmus amerikaisága azonban nemcsak az irodalomtörténetben való elhelyezésen érhető tetten, hanem egyesek szerint az ehhez a normarendszerhez tartozó írások tematikájában, az általuk ábrázolt közeg milyenségében is. A dán Karin Knudsen bevezetője a minimalizmushoz például érdekes aspektusát emeli ki a fogalom körüli beszédnek. „Egyes kritikusok nem hajlandóak másnak látni a minimalizmust, mint egyszerűen szociális dokumentarizmusnak, ami ráadásul még rosszul is van megírva”, foglalja össze Knudsen. 8 Úgy tűnik tehát, hogy a minima lizmusnak – legalábbis amerikai kontextusban – lenne valamiféle erős társadalmi kötődése. Carver második felesége, az egyébként szintén író Tess Gallagher Carverinterpretációjában még az is felmerül, hogy a szerző sikerében szerepe volt az amerikai politikai helyzetnek. A Carver Country (Carver-vidék) című könyvhöz írt bevezetőjében Gallagher arról ír, hogy Carver írásai nak megjelenése egybe esett azzal a korszakkal, amikor a szegényebb rétegek kénytelenek lette k önma gukról gondoskodni: már a középosztálybeliek reménye is kezdett elszállni egy saját házra, vagy arra, hogy gyerekeiket egyetemre küldhessék, a munkásosztály számára pedig ekkor már egy ideje ez volt a valóság. 9 Közben arról se feledkezzünk meg, hogy milyen egyéb címkék merültek fel még a minimalizmusról való beszéd kezdeteinél. Herzinger a következőket gyűjtötte össze: Dirty Realism (mocskos realizmus); New Realism (újrealizmus) ; Pop Realism (poprealizmus); Neo-Domestic Neo Realism (új , hazai újrealizmus), White Trash Fiction (fehér proli próza); Coke Fiction (Coca-Cola próza); „Post-Alcoholic Blue-Collar Minimalist Hyperrealism” (posztalkoholista, kékgalléros , minimalista hiperrealizmus); „Around-the-house-and-in-the-yard” Fiction („a ház körül és a kertben” próza); Wised Up Realism (okosított realizmus); TV Fiction (tévépróza); High Tech Fiction (high-tech próza); Designer Realism (dizájnerrealizmus); Extra-Realism (extrarealizmus); Post-Post-Modernism 5 Françoise Sammarcelli, „What’s Postmodern about Raymond Carver?”, in Critical Insights: Raymond Carver, ed. James Plath, 226–243 (Ipswich, Massachusetts: Salem Press, 2013), 226. 6 Zoltán Abádi Nagy, „Minimalism vs. Postmodernism in Contemporary American Fiction”, Neohelicon 28, 1. sz. (2001): 129–144, 129. 7 John Barth, „A Few Words about Minimalism”, New York Times Book Review , 1986. dec. 28., 25., l 8 Karin Knudsen, „Minimalisme – en introduktion”, Passage 7, 11–12. sz. (1992): 113–122, 118. 9 Tess Gallagher, „Carver Country”, in Carver Country: The World of Raymond Carver (New York: Arcade Publishing, 2011), photo. Bob Adelman, intro. Tess Gallagher, 12–23, 15.
