Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Géczi János: Regisztrált idő (Siflis András kiállítása)
62 jelez. Az objekt motívumai rendszerbe foglaltak. Az olajos szövet – a zsák, amelybe a bogyót gyűjtik – a fellógatott, a textília kiterülését biztosító függelékek közti olajfadarab; a zsák feliratát képező szöveg betűsora; a tenger végtelenségéhez kapcsolt hajóábra – az úszó test alakját viselő emlékkő; a szabályos mintázatú szövetből készült használati tárgy és a művészi munkához szükséges alapanyag gazdagságában is áttekinthető hálózatot alkot. Amelynek anyagszerűségében és gondolatiságában is ritmusa van, s amely leírásához sokféle módon foghatunk hozzá. S irányt mutató jegyként akár az élet olaját, akár a khároni ladikot, akár az emberi munkát tartjuk, végeredményként eljutunk a műalkotás motivisztikus összefüggéseihez. S a Címtelen objekthez hasonló szerepbe kerül a kiállítás két vendégtárgy a is. * A kiállítást (a három csomópontba rendeződő huszonkét vegyes műfajú alko tást, a térbeli elrendezést, a fényeket és az árnyékokat, a zsákvászon-installációt, a vendégműveket és a látogatókat) mint műegészt áttekintve kitűnik az a tenyérnyi papiros, amelyen egyetlen szignó olvasható. Jannis Kounellis grafittal rótt, energiával telített aláírása. A megsárgult, foszlékony cellulózlapról az ő nevét tudjuk idővel kisilabizálni. A vonalvezetése határozott, és mégis, ha alkotásnak tekintjük, az istenkísértő módon alkalmi. Egyszer létrehozott – Siflis Andrásnak dedikált –, egyedi mű. Kalligrafikus szignó, amely fölött egy megtört vonalak által megidéződő hajó is lá tható. A papír sárgul, s az állaga a lejegyzett személy név jelentését befolyásolja. A másik idézet, amely szerephez jut, tenyérnyi alkotás. Jörg Schellmann 1991-ben kiadott, nyomatokat és objektekről készült felvételeket tartalmazó mappája Kounellis 1972 és 1990 között készült műveiből mutat néhányat be. A 8., a fehér papírra készült, 65×95 centiméteres litográfia az egykor kiállított tabló nyomán 1977-ben született. Különös, mert a címe szerint Cím nélkül , ennek ellenére zárójelben olvasható egy másik cím is: Il viaggio . A huszadik század hatvanas éveiben kifejlődő arte povera – szegényes művészet – művészeti irányzat alkotóira, s köztük Kounellisra jellemző a megnevezetlenséget hangsúlyozó címadási gyakorlat. A mű (lévén nyomat, a tabló másolata) az alkotó szándéka szerint egyidejűleg megnevezetlen és mégis megnevezett. Mélyértelmű. Utazás. Az alkotáshoz használt fénykép pillanatfelvétel. A néző számára úgy tűnhet, hogy magányos halászhajó siklik a békés tengeren. A hajó végében férfi áll, szemközt a kamerával, azaz a nézővel. A fénykép régen holt alakja kapcsolatba kerül az élő nézővel. Érdemes alaposan megszemlélni a felvételt. A hullámzó, s ugyanakkor a felszínen fodrozódó tengeren halászhajó halad. A hajótest a horizont alatt. Az árbóc vagy a halzsákmány kiemelésére szolgáló szerkezet és a halász kabinja a tengernél világosabb árnyalatú égboltra mered, azt részben elfedi. A hajó végében férfi áll. Érkezik vagy távozik? – vagy elhalad előttünk? Zsebre dugott kézzel kinéz a képből. Szemlélődik? A jobbról balra úszó hajó előtt ránctalan a tenger, a dongákra hab fröccsen.
