Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Mekis D. János: Márai tárgyai (A polgári tárgykultúra jelszerűsége A négy évszakban)
53 Márai felfogásában a polgári identitás nyilvánvalóan valahol a „gazdag” és a „szegény” közötti térben helyezkedik el, 7 s a polgári tárgyszemléletben is egyszerre érvé nyesül a szimbolikus és a kézzelfogható. A négy évszak sajátos realitáskoncepciója az elbeszéléstechnikában is megmutatkozik. A bejegyzések számottevő része nem az elbeszélő konvenciókban megszokott múlt időt alkalmazza, hanem a grammatikai jelent, továbbá szabadon váltogatják az első és a harmadik személyű megszólalást. Ez a poétikai eljárás kihangsúlyozza, láthatóvá teszi a prezencia és reprezentálás művészetfilozófiai problémáját.8 Ehhez járul hozzá még a naplójelleg, némi esszéisztikus, aforisztikus, illetve publicisztikus beütéssel.9 A könyv műfaji hovatartozását azonban valójában nem lehet ilyen merev architextuális markerekkel kimerítően definiálni. Vajon ki alkotta a kiindulópontul választott Márai-szöveg címé ben referált csendéle tet? A kérdés nyitott volta a jelentésképződés alapvető feltétele. P átosz és irónia nem diszharmonikus feszültségét érzékelhetjük itt. A tárgyakat mesteremberek, kézművesek alkották a világ négy égtáján; a tárgyakat a baudrillard-i értelemben vett „gyűjtő”10 tartja birtokában, vagy esetleg a gyűjtemény jellegénél tágabban vett egzotikum és történelmi aura határozza meg a jelentésüket.11 Talán „autentikus” polgári jelentést tulajdoníthatunk nekik? Ez az adekvát kontextus problémáját veti fel. A szepesolaszi rendház kecskelábú asztalát cipszer asztalos faragta, az erről hírt adó jegyzetet pedig egy cipszer származású magyar író veti papírra. Baudrillard rendszere nem foglalkozik ilyen finom átmenetekkel, hiszen nem foglalkoztatja az irodalmiság problémaköre. Tipológiájában az utazás során beszerzett tárgyak az eredet értelmében nem autentikusak. 12 Hol van a határ a használati tárgy és az egzotikus gadget , „mütyürke” között? Van-e különbség a birtokolt tárgyak ese tében családi öröklés és a hely történeti azonossága jelentésképző szerepe között? Továbbá hogyan és milyen hatállyal működik az „(ön)életrajzi olvasás” referenciális aktivitása az olvasó részéről a vizsgált szövegtípus (műtípus) esetében? A „csendélet” helye egyrészt az író szobája; másrészt maga „a világ”. „Mindez össze találkozott itt, szobámban” – a tekintet egységesítő aktivitását az inkább automatikus, mint poétikailag hangsúlyos megszemélyesítés helyettesíti – „(...) valamilyen felfoghatatlan össze függésben, zagyván és mégis rendszeresen, összehajigálva s mégis minden a helyén, érthetetlenül és logikusan. A világ csendéletszerű; kicsi, és minden részletével, zsúfoltan összetartozik.” A látvány organikus volta nem csupán ebben a kivetített szinekdochikus vagy metonimikus jellegben gyökeredzik; a szemiózis „visszafelé”, a személyiség felé is érvényesül.13 7 A polgárság mint burzsoázia és mint középosztály problémájához lásd Franco Moretti , The Bourgeois. Between History and Literature, Verso, London, New York, 2013, 6–12. 8 Vö. Fredric Jameson , The Antinomies of Realism , Verso, London, New York, 2015, 167–171. 9 A Márai-naplók stilisztikai, kompozíciós és kontextuális kérdéseiről, az életmű más kisprózai szövegformáival való szoros kapcsolatáról lásd: Czetter Ibolya, A Márai-napló mint szöveg-, műfaj- és stílustípus, Palócföld, 2001/5., 360–376. 10 Baudrillard , A tárgyak rendszere , 100. skk. 11 Baudrillard , A tárgyak rendszere , 87. skk. 12 Baudrillard vállalkozásának célja természetesen nem az autentikusnak minősített polgári kultúra leírása, de mellékesen ezt is megteszi. Mégpedig baloldali elkötelezettsége ellenére meglepően cse kély kritikával , sőt olykor egyenesen affirmatív módon . 13 A tárgyszemlélet mnemopoétikai szerepével jelen tanulmányban nem foglalkozom. A kérdéshez lásd: Hetényi Zsuzsa, Vladimir Nabokov tárgyleírásai és az egzisztenciális emigráció. Porcelánmalac és celluloidgyík = Leírás. Elmélet, irodalom, kép , szerk. Hajdu Péter és mtsai, Reciti, Budapest, 2019, 257–269.
