Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Lengyel Imre Zsolt: „az értelem diadala” (Racionalizmus és irracionalizmus az Egy polgár vallomásaiban)
41 Lengyel Imre Zsolt „az értelem diadala” Racionalizmus és irracionalizmus az Egy polgár vallomásai ban Az Egy polgár vallomásai címét a recepció tanúsága szerint számos olvasója az alábbi módon oldotta fel: Márai Sándor vallomása, amelyben összefoglalja nézeteit a polgárságról. Ez az alapállás lehetővé tette, hogy az értelmezők a szerző más szövegeire, illetve egy ezek alapján rekonstruált gondolkodástörténet és attitűdkészlet ismeretére építkezzenek a mű interpretációja során, hogy az abból ilyen módon rekonstruált állításokat azután visszaépíthessék ugyanebbe az átfogó ismeretanyagba. Az ilyen típusú vizsgálatok vitathatatlanul nagy szolgálatot tettek, amennyiben az idők során megalapoztak egy markánsan kirajzolódó szerzői portrét. Tanulmányomban azonban azt a kérdést szeretném felvetni, vajon az elevemegértettségnek ez a struktúrája – amely óhatatlanul kijelöli az olvasói tekintet mozgásirányait, felkínálja az üres helyek kitöltésének módját, és kirajzolja a plauzibilitás határait – nem teszi-e túl korán megszüntetve annak idegenségét bizonyos értelemben hozzáférhetetlenné a szöveget mint szöveget , tehát nem válik-e végső soron éppen a megértésnek az akadályává. A témakör, amely véleményem szerint leginkább kikényszerítheti a szembenézést e kérdéssel, a racionalizmusé. Igen hosszú listája lenne összeállítható azon értelmezőknek, akik az Egy polgár vallomásai ról (is) szólva ebben a beállítódásban vélték megtalálni a Márai-életmű meghatározó alapjellemzőjét: Kulcsár Szabó Ernő a fausti alapkoncepció karteziánus megerősítéséről írt, amely az ember racionális önmegalkotása és az egészelvűség jegyében még a Hölderlin-féle irracionálistól is idegenkedik;1 Szegedy-Maszák Mihály az értelem megszállottjának látta a szerzőt, aki a misztikától érintetlen városi kultúrát vallja sajátjának;2 Lőrinczy Huba szerint Márai Sándor kartéziánus elmének, a nagy európai hagyománnyal bíró racionalizmus örökösének és folytatójának tudta magát;3 Rónay László úgy vélte, Márai olyan szellemi magatartást igyekezett egyre szen vedélyesebben kialakítani, amely alkalmas egy „észszerű” civilizáció keretei között megteremthető humanista művészi magatartás kikovácsolására, és akiben irodalmi művek alkotásakor egy egészséges, mindig hasznos tevékenységre orientált polgári hagyomány támadt új életre;4 Gángó Gábor ítélete szerint Márai a racionalitás éthoszát akarja menteni 1 Kulcsár Szabó Ernő, Az egyéniség foglalata: Márai Sándor személyiségfelfogásának szerkeze téhez, Irodalmi Szemle, 1991/4., 362–364. 2 Szegedy-Maszák Mihály, Márai Sándor , Bp., Akadémiai, 1991, 84. 3 Lőrinczy Huba, A démonok elszabadulása, ItK, 2006/6., 614. 4 Rónay László, Márai Sándor , Bp., Éghajlat, 2017, 157.
