Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Gyáni Gábor: Történészként a Forrásban
129 Gyáni Gábor Történészként a Forrás ban Kapcsolatom a lappal úgy kezdődött, hogy Füzi László, akit személyesen korábban nem ismertem, felkért: írjak cikket a Forrás ba ötvenhatról, amelynek épp az ötvenedik évfordulója volt akkor. Váratlanul ért az invitálás, de igent mondtam rá, mert abban az évben magam is, aki a szorosabb értelemben véve nem vagyok ötvenhatkutató, egyik megemlékező konferenciáról a másikra mentem, és ebbe a glassgow-i, a torontói vagy a bloomingtoni tanácskozások is mind belefértek – a hazaiak mellett. Szóval nyakig benne voltam a témában, ráadásul – családi okokból – ötvenhat a szívügyem is. Így és ezért jelent meg első tanulmányom a lapban a forradalom társadalomtörténeti paradoxonjairól. Aláhúznám a tanulmány szót, mert ezután is, amikor szinte évi rendszerességgel közölt tőlem a lap valamit, két könyvrecenzió kivételével mindig szaktanulmányt adtam a Forrás nak. Ezek az írások ugyanakkor kivétel nélkül megrendelésre készültek, és Füzi László szerkesztői koncepciójának köszönhették, hogy egyáltalán megszülettek. Pontosabban szólva: mivel a Forrás ban közreadott írásaim egy része a nyári dupla, tematikus számban látott napvilágot, az aktuális (külső) szerkesztő, többnyire Rigó Róbert ötlete is volt egyúttal, hogy miről szóljanak. Visszatekintve Forrásbeli tanulmányaimra, azért kerülhették el, hogy egy szakfolyóiratban jelenjenek meg, mert a Forrás gondoskodott a megszületésükről. Tekintve, hogy szinte mindig Füzi László kérésére írtam őket, témáikban roppant változatosak voltak. Az ötvenhat társadalomtörténeti összefüggéseiről szóló írásom, amely egyébként első volt a témában (azóta sem született róla újabb szaktanulmány), mára kanonizálódott: Rainer M. János a nemrég megjelent összefoglaló munkájában is részben ennek a figyelembevételével taglalja ötvenhat társadalomtörténetét. 1 Ez az írás azért különösen kedves számomra, mert szűkebb szakterületem, a társadalomtörténet szempontrendszerét alkalmaztam benne annak a sorsfordító történelmi eseménynek az elemzésére, amely az identitásom szempontjából kivételes jelentőséggel bír. Amikor Füzi Laci arra kért, hogy írjak valamit Szűcs Jenőről halálának a 20. évfordulója alkalmával, sem ő, sem én nem gondoltuk, hogy alkalmi megemlékezésnél több is lehet belőle. Engem nem fűzött szoros emberi kapcsolat volt intézeti kollégámhoz, aki a késő Kádár-kor kultikus alakjának számított a magyar szellemi életben; élete utolsó éveiben kerültem hozzá némiképp közelebb, azt követően, hogy megjelent egy írásom arról a történészdiskurzusról, amelynek Szűcs volt az egyik fő szószólója. 2 Emlékszem, hogy a Magyar Írószövetség 1 Rainer M. János: Az 1956-os magyar forradalom . Osiris, Bp., 2016. 59–75. 2 Gyáni Gábor: Történészviták hazánk Európán belüli hovatartozásáról . Valóság, 1988/4. 76–85.
