Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Sinisa Tucic: Anarchista sorok; Kolónia (Orcsik Roland fordításai)
42 Kolónia Ha tudom, hogy a gép megharapja az embert, erdőbe vonultam volna, és nem tekintenék nyugatra, nem énekelnék urbánus kolóniában. A patkányok a szalma maradékát rágcsálják a hipermarket mögötti szemétdombon, a disznók pedig fertőzőek. Hinni a társadalomban? Vagy Rousseau-ra hallgatni? Elképzelni a parkban sétáló nőt, olvasta Austert, Tolkient, Murakamit... A nők könyvtárba járnak, a férfiak lemondtak róluk . Ha a színpad stage Mind a színen törjük magunkat A lerakott behaton térköveken Az urbanizált parkokban Még mindig nyüzsög a nyugat felé áhítozó kolónia A férfiak mindenről lemondanak A nők rehabilitálják a kánont A kolónia egyre zsugorodik, A disznók pedig fertőzőek. Siniša Tucić 1978-ban született Újvidéken, ahol jelenleg is él. Eddig négy verseskötete jelent meg: Betonska koma ( Betonkóma , 1996), Krvava sisa ( Véres csöcs, 2001), Nove domovine ( Új hazák , 2007), Metak ( Golyó , 2012). A háborús kilencvenes években a rezsimellenes MAGNET nevű performer csoport tagja volt, emiatt a karhatalmak többször zaklatták, akárcsak a csoport többi tagját. Magyarul eddig a Fosszília , az Ex Symposion , a Sikoly , a Tiszatáj , illetve a Versumonline közölte az írásait. A most ani versfordításoknak a szerző legutóbbi k ötet e szolgált alapul. Orcsik Roland fordításai
