Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Ana Ristovic: Arany lom; Továbbra is létezem; Az ördög fodrászmester (Orcsik Roland fordításai)

32

Az úgynevezett veséken áthaladnak az úgynevezett zuhatagok.

Az úgynevezett májon

e világ minden naftája.

Az úgynevezett tüdőn a levegő,

amely többé nem levegő.

Üresség az ürességbe.

És így tovább. És mintha továbbra is léteznék.

Kedves uram.

E vers nemlétébe hősiesen,

megfeszült izmokkal kapaszkodom.

Még néhány könyv és eltűnik az ész is.

Mondhatni, végre, hálistennek.

Azzal az utolsóval egyedül a szív marad,

lebegnek és pörögnek majd körülötte a levegőben

a láthatatlan, metaforikus, lírai

test egykori részei, tagjai,

formától megfosztva, értelemmel felruházva.

A szív a fűben hever majd, egy tisztáson,

alig nagyobb, mint az erdei eper.

Mindenért dobogni fog, önért is dobogni fog.

Elolvas majd egy-két sort, és azt mondja: Ó, szeretem magát.

Akkor majd megszólítja egy kis madárka,

és elrepül, valóban,

nem metaforikusan,

azokba a magasságokba, ahol még

egyetlen egy vers sem járt.

Az ördög fodrászmester

A könyvesbolt félig leeresztett

szemhéja a fodrászüzlet

fénylő szemfehérjébe világít

A költők egymásnak és a polcok

elszunnyadt könyveinek olvasnak fel

közben a töredezett hajszálak nyesegetését figyelik

amelyek sorsáról Murakami, Bukowski, Pamuk