Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Pavel Petr: [Kis kanos verebecske veszi el tőlem a morzsát...]; Rét; [Márványfejtés]; [Védjegy - ma éjjel Berlin] (Csehy Zoltán fordításai)

29

Michelangelo és a rabszolgái.

Caravaggio szeretői felét tűzzel

mártotta a sötétségbe?

Gondtalan szépségre, gyermeki naivitásra

és kegyetlenkedésre vágytam?

Én egy angol festő strand-

és medencekultúrájára vágytam.

Bezzeg te a lovászfiúkkal akartál aludni az istállóban,

Kiscsődör, csődörke.

Kiscsődör, csődörke, tört szalmaszálak csodahalk éneke.

Közben tíztonnás nyomás a cimbalom megfeszült húrjain.

Szerelmi trillád.

Morva tenyészállat egy keleti herceg birtokában.

Dara Monarch. Nagy deltát használtál.

Tökéletesen kiélvezted a szarkazmust –

egyetlen óvszered volt a világgal szemben?

Mondd, mondd, szlovákul.

Ez a szerelem egyetlen nyelve.

Jeges szél a nyarak magaslatain.

És aztán a szeptemberi hó.

Augusztusi hó.

A hidegtől remegő kéz.

A Poprád folyó partján álmot láttam.

Felriasztott a kiáltozás.

Hogy a folyó felszínén fekszem,

és sziklákat pakoltak rám.

Kezdek lemerülni.

Nem kapok levegőt.

Szívem riadtan ver.

A számba víz nyomul.

A sziklák fiúfejek.

Csodálatos fiúfejek pontosan kirajzolódó ajkakkal.

Vágyakozó szemek.

Sziklákat pakoltak rám és a sziklák fiúfejek

és a súlyuk alatt kezdek lemerülni. Rét

Mindenki virágzó testének megvan a rétje.

Az enyémet lekaszálták.

Ma szerencsém van.

Abban, hogy a Szűz jegyében született.