Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Bánki Éva: Megérkezés Velencébe
8 Bánki Éva Megérkezés Velencébe Vonaton utazni romantikus. Ha az embernek szerencséje és hangulata van, egy kellő hosszúsági út alatt (jó könyvvel a kezében) találkozhat Anna Karenyinával, Esti Kornéllal, Lafcadióval, Miskin herceggel. És most bizony sokat kell Velencéig vonatozni. Az Olasz Államvasutak megszüntette szecessziós költők és nászutasok kedvenc útvonalát, a legendás Budapest–Nagykanizsa–Zágráb–Velence vasútvonalat. No de látjuk a gyerekkel Ausztriát! Hisz itt még a hó is fehérebben csillog. A bécsi Hauptbahnhof különösen izgalmas hely, újdonsült Fiume, kelet-közép- európai kikötőhely. Szembesülhetsz a rendszerváltás számtalan mocskával, ami azért is fájdalmas, mert ez a Keletinél rendezettebb, nyugodtabb, tisztább hely, a „nyugat előszobája”. De most kéregető borsodi cigányok, törökökkel acsarkodó bolgár munkások, egy szemmel láthatóan drogos, belorusz lány, aki tőlem kérdezgeti, hol az édesanyja. Hát nem tudom. Mellém lép egy összevert, kialvatlan szőke fiú. Rossz németséggel kérdezgeti, hol talál egy áruházat a pályaudvar környékén. Mondom, hogy nem vagyok bécsi, de az aluljáróban láttam egy DeSpart, ott vehet ennivalót. Vérzik a homloka, ezért rákérdezek, segíthetek-e. A fiú kihúzza magát: én nem vagyok koldus, szlovák vagyok. Biztatóan rámosolygok. Aki még ki tudja húzni magát, az nem veszett el teljesen. Szabályos hókupacgúlák a pályaudvar előtti téren. Eszter, a lányom beleugrik az összesbe. A 8-as vágánynál, a Velencébe tartó Nightjetnél a „jobb emberek” gyülekeznek: német és olasz üzletemberek, egy amerikai turistacsoport. Linz, Salzburg, aztán átszállás nélkül Velence, Zürich vagy Monaco. A hatszemélyes fülkében egy nagyon furcsa fiú az útitársunk. Tiszta, csendes, udvarias, zavarban van, és egy kicsit fél tőlünk. Az éjszakai vonatok utasai többnyire félnek egy kilencéves útitárstól: nyaggatja az anyját, sír, hisztizik, folyton pisilnie kell, nem lehet mellette olvasni. De a fiú mintha tőlem tartana, nem a gyerektől, riadt szemekkel pislog, és furcsának tartom, hogy a kabátján kívül semmije sincs, se táskája, se ásványvizes palackja, se fogkeféje. Vele zárkózzunk össze reggelig? Az összes vagyonunkkal? A hálózsákokkal, a laptoppal, a szótárakkal, a gyerek iskolatáskájával? Az ülések kihúzhatók, az egész fülke egyetlen ággyá alakítható. A mellettünk levő fülkében három svéd lány már kényelmesen „berendezkedett”. Az arcát vizsgálgatva úgy döntök, jó fiú ez a mi útitársunk. Szeretetteljes, jó családban nevelkedhetett, de az utóbbi időkben rettenő traumák érték, ha
