Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Surányi Dezső: Ahol az ég alatt mosolyognak a barackfák… (A hunza sárgabarack – legendák nélkül)
113 felelően – szinte csak a nagy gyümölcsű fajtákat keresik. Az Alishah kakas és a Kachachuli azért is értékes, mert ezeket sajátos földbeli vermelőkben hosszabb ideig frissen tudják tartani, amit a talajhőmérséklet és a használatos szénaféleségek biztosítanak. Tőlünk 6500 km távolságra a hűtőszekrényt és a mélyhűtést képesek mellőzni. A gyümölcs aszalásában egy legendát el kell oszlatni, a hunzák az aszalványokat kéndioxiddal füstölik, ami a barnulást megakadályozza. Valódi, nem kénezett barackot ezért mutatunk be egy szakmai lapban, mint kivételes terméket. A füstölés higiénikus ugyan, alacsony a költsége, de nem egészségbarát. Kényszerű megőrzési technika, amely megőrzi a hús színét, némiképp az ízét. Újabban Na-metabiszulfit oldatába mártással is próbálkoznak. Maga az aszalás felezett, vagy szeletelt húsú barackkal történik; tiszta kőzetre terítve 6-9 napig tart, ekkor 20%-nyi vizet tudnak így elpárologtatni. Kémiai kezelés nélkül az aszalvány egyenetlen sötétbarna színű és változó keménységű aszalványt adna. Megfigyelték azt is, hogy végig az intenzív napsugárzásban a polifenolok barnító szerepe kevésbé érvényesül, mintha mesterségesen végezték volna a szárítást. Agha Muhamed Ajmaltól és Mubashir Abbasztól kapott információk szerint Pakisz tán több termesztőkörzetében foglalkoznak már a sárgabarack és szilva különféle fajhibridjeinek kipróbálásával, így a plumcot (50–50% szilva + sárgabarack), aprium (75% sárgabarack + 25% szilva) és a pluot (75% szilva + 25% sárgabarack) termesztésével. Nyilván nincs lehetőség innen befolyásolni a programot, de a világ elzárt részén a sárgabarack genetikai értékeinek s a biodiverzitásnak megőrzése érdekében a Hunza-völgyben szükséges lenne megőrizni a buruso népcsoport formálta történelmi termesztőtájat és barackfajtáikat... A pakisztáni kollégáim közlése aggodalommal tölt el, mert épp a mai helyzetben az egyszerűsítés és egyöntetűség került a zászlóra, sajnos ők sem hangsúlyozták kellően a tájfajták szerepét. És nem látva meg, valamint nem számolva még azzal a gonddal, ami már jelentkezik a banán, az ananász, a kakaó, a kávé és az igazi vadalma (kazak erdőségek) és dió (üzbég és kirgiz erdők) esetében: elvesznek a betegségek rezisztencia forrásai és szívós ökológiai alakjai. Ennek barackos példája lehetne a Kécskei rózsa C. 671/a és 671/b esete: már génbankban sincs meg, csak a Magyar Posta levélbélyegén tudtuk megőrizni. Az ottani fő fajták gyümölcsszíne és érési ideje a termőhelyükön (Surányi 2018). Fajta Gyümölcsszín Érési idő Sherakarpochuli fehér júl. eleje – aug. közepe Helmand fényes piros júl. vége – aug. Stachochuli világospiros-barna júl. – szept. Lonakpochuli világospiros aug. eleje – szept. közepe Brochuli világossárga aug. közepe – okt. közepe Hasonlóságok és különbségek, egyben a tanulságok Írásunk két nagyon különböző és távoli táj sárgabarack-termesztésre vonatkozó hagyományait próbálta vázolni. Eleve különbözőek a tájtörténeti sajátosságok: ott magas hegyek és a megközelíthetetlenséget alig feloldó országút, itt pedig, Kecskemét vidékén már csak az egykor jól működő hagyományos növénykultúra és életmód emlékei éltetik a hagyományokat. A szerző történeti-ökológus, botanikus, így sem misztikum, sem meseszerű tényeknek nem lehet a foglya, és ügyelt arra is a tanulmányban, hogy sem a barackmag,