Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Surányi Dezső: Ahol az ég alatt mosolyognak a barackfák… (A hunza sárgabarack – legendák nélkül)
111 A hunza tabu, a mára egészen 1970-ig nem volt érvényes a borra és pálinkára. Például aki szeszes italt iszik, ma sem mehet be az imaházba (jamat khána). Fő gyümölcsük – a sárgabarack A Kínából származó Armeniaca-fajok a Selyemút útvonalán több helyen is „elakadtak”, így a Fergánai-medencében, a Hunza-völgyben, Közép-Ázsia más részein, Irán és Örményország területén, valamint a Török Birodalom mezopotámiai részén. Közben számtalan genetikai és ökológiai alakkal gazdagodtak, amit spontán kereszteződések, kiválogatások, a szélsőséges ökológiai adottságok kiváltotta változások biztosítottak. Ma kevésbé figyel a kertészet, a biológia tudománya olyan tényezőkre, amelyek etnikai és civilizációs hatásai folytán is hatnak egy adott faj domesztikációjára. A kultúrnövények csak akkor maradnak valóban az emberiség „jótevői”, ha sem a vad alakokkal, sem a termesztett fajták sokféleségével nem bánunk mostohán. A Hunza-völgy szépséges táján a sárgabarack- nak olyan formái alakultak ki, melyek megőrzése mindannyiunk feladata – a tradicionális termesztési és használati módszerekkel együtt. Az írásunk a saját hagyományaink megőrzésének fontosságára és a hozzá tartozó régi fajták, művelési és gyümölcshasználati formák megőrzésére és megfelelő génforrások hazai kipróbálására is ráirányítja figyelmet. A hunza (buruso) nép hite a sárgabarack kapcsán (antikarcinogén hatás, életkor-hosszabbító szerep stb. megítélésében nem a szerző kompetenciája, ezért nem foglalkozunk vele). A pakisztáni északi hegyek között élők megélhetése sajátságos, a háztartások biztonsága a családi mezőgazdálkodásra (50%) támaszkodik, noha magas hegyek övezik. Jelentős a turizmus és a horgászat (42%); a modern kisvállalkozások aránya 6%, a napszámosok aránya 2% – írta egyik helybéli tudós barátom. A gabonafélék közül elsősorban a búza, árpa és Jób könnye adnak kenyeret az embereknek; a takarmánynövények termesztése az állattartásban fontos. Sokféle gyümölcs termesztése jellemző és sajátos a Hunza-völgyben. Az alma, körte, őszibarack, cseresznye, mandula és dió mellett a sárgabarackfák a legfontosabbak. A gyümölcsfélék körében az eltarthatóság, pl. az aszalhatóság kiemelkedő szempont, ugyanis a saját családi szükségletre termelés segíti a téli ínséges időket átvészelni. A Hunza-völgyiek kikérdezésében részt vevők a sárgabarackot jelölték meg legfontosabb gyümölcsnek (86%), mert az alapvető létfenntartásukat jól szolgálja. Friss sárgabarack, az aszalt barack és a magbele télen fő csemege. A legtöbb fűtőanyag belőle származik (fája, kőmagja). A magból sajtolt olajat többféle módon hasznosítják, egyik – mint a Cotti- Alpokban honos alpesi baracknál, az Armeniaca brigantiaca magját, a keserű magbelűek olaja csak a világítást szolgálja. Ebben hasonlít a két távoli hegyvidéki táj felhasználási módja. A sárgabarack után népszerűségben az alma következik (10%), azok a fajták a közép-ázsiai vad alakokhoz állnak közel (Surányi 2011). A sárgabarack – köztudott – elsődlegesen Kínából származik, ahol több mint 4000 éve termesztik; Indiában és Tibetben is előfordultak kultúralakjai, amelyek a völgyekben termesztett barackfajtáknak ősei. A hunzák, vagy burusok, akik az észak-pakisztáni Himalájában élnek, ők is több mint 1500 éve termesztik és értékelik e gyümölcs egészségvédő szerepét. A hosszú adaptációs idő révén a sárgabarack nagyon jól alkalmazkodott a régióhoz, ami nem meglepő, mert régóta tudták, hogy montán elem a természetes vegetációban. A Hunza-völgyben és völgyágaiban fája bővelkedtek a száraz belső, hegyi völgyekben, 1200-2900 m tengerszint feletti magasságban. Ezeket a rendkívül magas, kopár hegyeket nagyon kis folyóvölgyek teszik mozaikossá. Kedvezett is az itt élőknek, hogy önálló mini
