Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Borsodi L. László: József Attila költészetének hatása Baka István ifjúkori zsengéire
75 utalnak előre, míg a kései versből a Baka-poétika belső fejlődésének részeként – a költészeten belüli utalásként – „a szó / még rügy vagy pattanás volt ajkamon” sor utal vissza a fiatalkori versre mint e költészet fiktív eredetére. A Sellő-szonett-tel összefüggésben a vers az olvashatóság irányát jelöli ki a korai versektől a kései költeményekig és vissza, felvillantva a poétika visszafelé olvashatóságának az esélyét is, emlékezve és emlékeztetve a költői szó révén a költői szóval való eljegyzettség pillanatára, amely bűnbeesés is, élet is, és amelynek eredménye ez a költészet. Ha nem is a költői szóra való tudatos reflektálás részeként, az Elment a gyermek et olvasva – ha kissé didaktikusan is fogalmazódik meg – annak a jelképes pillanatnak lehetünk a tanúi, amikor a felnőtt elengedi a gyermeket, a gyermek leválik a felnőttről, a folyóiratokban közlő, költőnek készülő fiatal tudatos költővé formálódik, aki elengedi kísérletező önmagát, és – a Magdolna-zápor című kötet megjelenésével – kötetképes költővé érik: „Mozdulataimból, szememből / elment a gyermek, aki voltam, / ráncokba gyűr a fodrozó víz, / árnyam sötétlik rajta holtan.” S bár a „ráncokba gyűr a fodrozó víz” és a sötétlő árny képe az első kötetben megjelent versek démonikus tájait idézi, a folytatásban – és talán ez lehet az oka a költemény átmeneti népszerűségének és később a költő általi mellőzésének – a városi világ, a második természet képeinek direktsége ideologikussá válik, a József Attila proletár-verseiben tapasztalható módon az egyéni és a társadalmi sérelmek kimondásává silányít va a verset: „Elment, mint rongyaikban ázva / a hómunkások márciusban” ; „A kirakatnál meg nem állít / kilesni, mit kapok jövőre, / megkapta már a szebb jövőt, / s amit nem loptak el belőle.” A Baka-költészet egészének önreflexív képességét, a költői szóba vetett hitet véve alapul, még érthető az utolsó szakasznak a József Attila-i ihletéstől sem mentes első két sora, amely az alkotónak a saját, az autentikus költői világ megalkothatóságára vonatkozik ( „A kis gyámoltalan, kisírta, / hogy férfiként legyen szabad” ), az utolsó két sor patetikus, hősi gesztusa viszont hitelteleníti mind a versindítás személyességét, mind a lehetséges egyéni (?) és/vagy közösségi, társadalmi (?) költőszerep komolyságát. Az ugyancsak József Attila tárgyias-intellektuális költészetére emlékeztető, egyszerre eltárgyiasító és a tárgyat megszemélyesítő zárókép és a hozzá társuló hangnem ugyanis összeférhetetlen, disszonáns, ráadásul m etaforikussága sem következik az előzményekből, így a vers egysége megtörik: „hát könny nélkül maradj magadra / te rozsdát síró vasdarab” . Az 1968-ban Vlagyimir Iljics Lenin, a Népbiztosok Tanácsának első elnöke és a Bolsevik Párt első vezetője születésének századik évfordulójára írt és 1970-ben megjelent Lenin című vers 18 Baka István egyik legideologikusabb verse, amely a kommunista Magyarországon élő és a kommunista eszmék mellett hitet tevő fiatal Baka István költői pályájának szükségszerű mélypontja. Mintha az Elment a gyermek ben érintőlegesen megfogalmazott, a társadalomtól elszenvedett fájdalmának ( „megkapta már a szebb jövőt / s amit nem loptak el belőle” ) adna újra hangot, de itt már ideológiai köntösbe öltöztetve nevén nevezi a problémát, a nagy szovjet vezér halálának százéves évfordulója alkalmából azt téve szóvá, hogy a leninizmus alapeszméje 19 a társadalom, a politikum, az 18 Bölcsész, 1970/4.; még in: Universitas `70 , Ifjúsági Lapkiadó, Budapest, 1970, 11. (antológia, vál. és szerk. Borbély Sándor) 19 Lenin úgy vélte, hogy a kommunista pártnak döntő szerepe van a kommunizmushoz vezető úton, és a marxi állásponthoz képest – amely szerint a kapitalizmus megdöntése után a folyamatok maguktól mennek tovább a kommunista társadalom felé – úgy gondolta, lényeges a szubjektív emberi tényező is. Véleménye szerint egy ideológiailag felvértezett kisebbség, a párt képes arra, hogy elősegítse a kommunizmushoz vezető úthoz szükséges társadalmi változásokat. A kapitalizmus világméretű megdöntéséről úgy vélekedett, hogy a világforradalom kezdőpontjának nem a legfejlettebb kapitalista államokban kell megtörténnie, hanem a kapitalizmus leggyengébb pontjain, az iparilag kevésbé fejlett kapitalista államokban. A munkásosztály mellett a szegényparasztságot is forradalmi
