Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Gömöri György: Egy 1959-es levél Iłłakowiczównától
65 tőle, sem Áprilytól egyetlen szót sem hallottam. Fel van írva nekem a címe, ami Kunfi Zsigmond utca 21–23., Budapest III. Nagyon köszönöm ajánlatát, hogy küld majd nekem valamilyen angol könyvet. Alkalomadtán élek is majd vele. (Alatta kézírással) Küldöm nagyon szívélyes üdvözletem, Kazimiera I łł akowiczówna Józek Ratajczaknak ma van szerzői estje a diákklubban, és aláírt egy szerződést egy újabb könyvre.” Ez a történet nem lenne teljes, ha elhallgatnám, hogy jó pár évvel később, a hetvenes évek elején, amikor 48-as lengyel verseket kerestem, nem kerül kezembe a költőnő verseinek kétkötetes, talán a Pi ł sudski-ciklus kivételével hozzávetőlegesen teljes kiadása. Kíváncsi voltam az Erdélyben írott versekre, hiszen 1939 és 1947 között sok minden történt ebben az országrészben. Legnagyobb meglepetésemre találtam egy 1940-ben írott verset, ami a magyar csapatok bevonulásáról szól Kolozsvárra! A vers címe Marsz Bema , amit röviden Bem menetelésé nek lehetne fordítani, de amit én a Gloria victis, 1848–49 című (München, 1973) részére a Bem serege menetel címen fordítottam. 10 Ebben I łł akowiczówna történelmi víziói keverednek a magyar csapatok akkori, elég lelkes kolozsvári fogadtatásával – az emigrációba kényszerült lengyel költőnő örömmel fogadja a bécsi döntés alapján bevonuló magyarokat, mert bakancsaik csattogásáról 1849-ra, Bem tábornok csapataira asszociál. A vers alatt téves évszám áll: nem 1941, hanem 1940 kellene, hogy legyen, és elég különös, hogy az akkori lengyel cenzor nem szúrta ki ezt a verset – talán nem értette egészen, miről szól, vagy elkábította a (lengyel szempontból) „dicső múlt”, az 1848–49-es magyar szabadságharc lengyel tábornokának felidézése? A vers hangulatának érzékeltetésére csak néhány sort idéznék fordításomból, a négy versszakos vers harmadik versszakát: „Megadom magam, tovább nem állom: hallom a kürtszót, lovak dobaját hallom. Ezer ló tombol ablakom alatt – a lengyel s a magyar diadalt arat... És zene szól, vagy tán nem is zene csillogva kígyózik álmom serege...” Mint föntebb írtam, csak egyetlen levelet kaptam Iłłakowiczównától. Józef Ratajczakkal viszont 1960-ban megszakadt, de tíz évvel később felújult levelezésem, és többször is találkoztunk, kétszer Pozna ń ban és egyszer Londonban, de a nagyon idős korban elhunyt költőnő munkásságáról, úgy emlékszem, nem esett többé szó közöttünk. Magát Ratajczakot, akivel 1997-ig leveleztem, két évvel később búcsúztatták Pozna ń ban. 10 A verset átvette az Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag című antológia, szerk. Medvigy Endre, Püski, Budapest, 1997, 168.
