Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Dobozi Eszter: Színről színre; Füred fölött (versek)
3 Dobozi Eszter Színről színre Míg bennem műszerek matattak, Te honnan jöttél az álmomba délcegen, ifjan, ahogyan csak gyermeki szememmel láthattam nemes arcod, vonásaidat? Ki küldött, hogy őrizz meg engem? Miféle dimenzióiban jártál e tájt a nem levésnek? Mégis már szinte tapinthatón s örökkévalón fiatalon. Miképpen szűrődött rajtam át a biztos érzés, hogy senki más nem lehet ilyen gondoskodón jelen, s atyaian biztatóm. Félébren öröm futotta el egész valóm. Odaát lehet ilyen, aki színről színre lát. Füred fölött A tágasság volt a mi országunk: az éjszaka kupoláján mind a miénk a szűrt ragyogás, s úgy trónolt, mint az égi bárány Füred fölött a sejtelmes lámpás, elértük a Fiastyúkot nyújtózkodván túl a földi lármán, hallottuk azt is, mit súgott
